Érezted már megalázva magad esküvőn?

Nem olyan nagyon durván, de igen.

Nem sok esküvőn voltam azt hozzá kell tennem. Az akkori párom testvérének voltam az esküvőjén, az anyukája mondta, hogy üljek a szertartás alatt a férje mellé. Leültem és a férje elhajtott, hogy ide a felesége ül. Amúgy logikus, hogy az öröm szülők együtt ülnek, de akkor miért mondta ezt a nő nekem :D

Másikon 21 voltam, igaz fiatalabb arcom van de azért látszik, hogy felnőtt vagyok. Ott volt egy vendég, beszélgettem előtte valakivel arról, hogy voltam bulizni, és megszólalt, hogy én alig 15-nek nézek ki... Anyád pcsája :D

Annyira nem durva sztori, mint a tied, kérdező, de én is éreztem magam megalázva.

Rettenetesen (de tényleg, elképesztően szarul) táncolok, ráadásul egy kényelmetlen magassarkú volt rajtam, és ittam már két pohár bort... Egy negyvenes faszi felkért táncolni, amit én udvariasan visszzautasítottam úgy kb 6 alkalommal. De nem hagyta annyiban, erőszakoskodott, és az asztaltársaság is az ő pártját fogta. Végül beadtam a derekam, és végigszerencsétlenkedtem egy táncot. 19 voltam akkor. Ma már le se szarnám a vén fsz vergődését...

"volt egy lista egy sorrenddel hogy kikkel szeretne fotózkodni az ifjú pár"

Ezt a hülye szabályt, sosem hallottam még ilyenről...

Úgy nagyon megalázva nem éreztem még magam, igaz egy kezemen össze tudom számolni, hogy hány lagziban voltam. Egy kellemetlenebb volt: ott engem és az akkori barátomat a pár a szlovák haverjaik közé ültetett, mert hogy fiatalok üljenek egy asztalhoz. Ami logikus valahol, csak én három szót tudok szlovákul. A barátom egy darabig próbált fordítani, meg aztán ő azért beszélgetett velük, de én meg kukán ültem és a lagzi nagy részében néztem ki a fejemből. Mert persze se angolul, se németül nem voltak hajlandóak megszólalni, de kissé gúnyosan álltak hozzám, hogy nem beszélem a "világnyelvüket". Így el is jöttem hamarabb.

Amikor ilyen távoli ismerős esküvőjén voltunk, akkor nem szerepeltünk a beállított képeken, de nem éreztem úgy, hogy ez megalázó lenne. Úgyse nézi soha senki vissza ezeket a képeket.

Az ültetés furcsa. Ott te valami utolsó pillanatban meghívott emberke lehettél, vagy tényleg valaki akit nem is ismernek, csak valami rokon által és nem tudtak hova ültetni. Pláne, hogy egyedül voltál. Ismertél ott egyáltalán valakit? Rokonaid se voltak, akik szóltak volna, hogy a Kati még nem kapott vacsorát? Furcsállom, hogy ott ültél egyedül, kukán, amíg mindenki evett és ez senkinek nem tűnt fel.

Igen. Közeli rokonom esküvőjén a násznép néhány tagja megpróbált összehozni egy kib*szott ronda nővel, aki mellesleg az ifjú pár egyik tagjának volt az ismerőse. Erről a minek nevezzelek kategóriába tartozó, nőies idomokkal nem igazán rendelkező ocsmány, büdös pofájú gusztustalanságról kiderült, hogy már a sokadik válásán volt túl, és még 2 porontyot is nevelt.

Amikor már szomorúan láttam, hogy nem igazán vette észre se a nő, se a "kerítők", hogy számomra ez nem fog menni, akkor elkövettem azt a "hibát", hogy hangot is adtam negatív érzelmeimnek, amitől egyből én lettem a pokolravaló, bunkó, rohadék, aki mindenkit csak ok nélkül megbánt.

Kettős mérce. :D

Kakukktojás lesz a válaszom, mert én végül nem mentem el az esküvőre, mivel már előtte kaptam a kétértelmű megjegyzéseket meg a leszólásokat a menyasszonytól, hogy már hosszú évek óta együtt vagyok a párommal, és örökre pasim-csajom kapcsolatban maradunk, meg "aki 30 évesen nem kelt el, az selejt". Párom bátyjának a felesége, ezért nem rúgtam ki a lakásunkból páros lábbal. Így nekem "sajnos" nem volt jó az időpont, és "nem tudtam" részt venni az esküvőn.

A végeredmény pedig: idén a párom megkérte a kezem (álomhelyszín, szép gyűrű, romantikus körülmények), őt meg idegesíti a dolog (terhesen vették el, rendes eljegyzés se volt, csak gyors összeiratkozás majd rá egy évre nagy lagzi), gratulálni se gratulált egyikünknek sem. Nah nem mintha hiányozna :)