Elvagyunk jegyezve. De miert erzem ugy hogy mar nem vagyok biztos az eskuvoben? Pedig tudom, hogy nekem o az igazi es nagyon szeretem, de neha annyira elkeserit hogy kiabrandulok belole. Segitseg!

Akkor még várjatok kicsit az esküvővel. HA ilyen gondolatok foglalkoztatnak akkor nem biztos, hogy ő az igazi.

Én pl. a mai napig nem tudok elképzelni olyan szitut, hogy ha találkozom a párommal, akkor nem csókolhatom meg, mert már nincs közünk egymáshoz. Képtelenség lenne kibírni. A mai napig odáig vagyok érte. 12 éve. :)

Szerintem is várj.Jobb még időben felfedezni dolgokat minthogy akkor amikor már házasok vagytok.sokszor sokan összejönnek,hamar összeházasodnak(megvan még a rózsaszin köd)aztán utána meg rájönnek h ez sem jó meg az sem.Szerintem nem válo ok ha valami nem tetszik,inkább mond meg a párodnak és tisztázzátok.Lehet h változtat rajta és akkor nincs min aggódni.Akkor kell gondolkodni h tuti akarod e a dolgot ha nem veszi figyelembe a dolgoka és nem is akar válzotatni.Egy kapcsolatba kompromisszumokat kell kötni.Velem is volt hasonlo.Mikor összejöttünk még aránylag az elején egyszer beteg voltam és nem kisért el a dokihoz,hanem inkább pihent otthon,pedig nagyon rottyon voltam.(már együtt laktunk asszem).Még a vároba is kérdezték h nincs velem senki és h ne kisérjenek e el haza mert nagyon szarul nézek ki.

Utolag kideült ennek az oka,nem barátom mondta hanem én jöttem rá.Szerencsés helyzetben vannak mert a család egyáltalán nem beteges,sőőőőt igen ritka ha megbetegszik valaki,ha igyis van nagyon hamar átvészelik(anyós egészségügyes és tudja a praktikákat)amúgy még egy eléggé erős nönek is mutatkozik azaz nem hiszem h valaha is szolna valakinek h kisérje el dokihoz.Szóval uramnak nem volt ilyen "élménye" még és nem tudta h ilynekor legalább illik megkérdezi h kisérjelek e el.Mondtam neki h elkisérhetett olna de nem értette szerintem h minek.Aztán ugy 1 éve elrepedt a könyököm(csont),ráestem focikor.Akkor is reggel majd össze estem mert hányingerem volt és rosszul voltam,de eszébe nem jutott elkisérni,igaz akkor már megkérdezte nagynehezen jöjjön el velem,mondtam h nem(ugy is éreztem h jobba lettem és felesleges)de aztán szóltam neki hogy mégis jöjjön velem.

Szóval párszor eljtszotta h vagy nem is szolt vagy nagy nezen rászánta magát h megkérdezi jöjjön-e velem,de bevallom annyira látszott h nem akar h kedvem sem volt h velem jöjjön,csak muszlyból.Hála már azért belátta a dolgokat és már nem olyan mint régen azaz változott,még nem tökéletes de azért már sokkal figyelmesebb etéren.Én amikor öt mütötték el sem mozdultam mellőle és szerintem akkor belátta hogy jólesik ez az embernek(az ő családja nem ment be akorházba(igaz csak 2 napot volt bent)de akkor is azóta is mondogatja h jólesett volna neki.Ha tudod beszéld meg vele,lehet h változtat ő is.

21.31-es!

Teljesen igazad van! Már nem is tudok mást hozzá fűzni : )