Volt mar valaki olyan helyzetben hogy eskuvo elott nem volt biztos hogy akarjae?

Igen, egy héttel az esküvő előtt őszintén bepánikoltam. A férjemnek is elmondtam. Elmosolyodott, mondta, hogy ez normális, de ha megnyugtat, amint úgy döntök, el is tudunk válni.

Ezzel valahogy annyira megnyugtatott, hogy elszállt minden kétségem :)

Évekkel ezelőtt volt ez, azóta is boldogan élünk.

Szerintem ha nagy változások vannak az életben, ez természetszerűleg előjön.

Anyám mesélte, hogy egy hétig csak nézett engem a szülés után, hogy "bakker, és ez életem végégi itt lesz nekem??". A felelősség, a véglegesség természetes módon megijeszti az embert.

Ha nem konkrét ok áll a héttérben (úgy viselkedett, hogy ezért kezdtél el kételkedni), akkor normális.

Ha tett valamit, ami miatt elbizonytalanodtál, akkor viszont írd le, mert info nélkül nehéz erre az opcióra válaszolni.

Én 4 hónappal az esküvő előtt szakítottam, 6 és fél éves kapcsolat volt, de ezidő alatt megismertem és rájöttem,hogy egy idegbeteg munkamániás bolond, akit nem érdekel más, csak a munka és ha rájött az ötperc,akkor tört zúzott, előbb-utóbb szerintem én is a keze ügyébe kerültem volna és akkor jól megvert volna lehet. Jól tettem, hogy szakítottam, rá 2 évre meghalt 31 évesen. A sors intézte úgy, hogy szakítsak vele, megéreztem és ez így volt jó. Egyébként ne aggódj, ha jó ember, szerintem nem törvényszerű egy házasságban, hogy nem lehet külön programot csinálni. Ez olyan régi begyöpesedett gondolkodás, hogy a férj nélkül az asszony egy lépést sem tehet. Hol van ez leírva??? Ha eddig is elengedtétek egymás külön programra a csajokkal/haverokkal, akkor ezután miért ne lehetne? A papír nem jogosít fel senkit arra, hogy a másikat a tulajdonának tekintse és lekösse a szabadságát teljesen. Minden csak megbeszélés kérdése. Ha csak emiatt aggódsz, ne mond le az esküvőt. Ne dobdj el egy jó kapcsolatot. A szerelem minden kapcsolatban múlandó, de ha jól megvagytok és szeretitek, tisztelitek egymást, akkor jó házasság lehet belőle.

Sok boldogságot nektek!!! Kívánom, hogy jól dönts!

Kedves kérdező,

A minap olvastam egy nagyon találó és ide illő gondolatot.

VAnnak olyan kultúrák, ahol a házasulandókat a szülők választják ki, és vannak,a hol szerelemből házasodnak.

(tudom, hogy nálad nem ez a helyzet, de várd ki, és megérted).

Ha belegondolsz, akkor azok, akiket a mentalitásuk, kultúrájuk, státuszuk, neveltetésük miatt a szülők egymáshoz "rendelnek", azoknak a kapcsolata általában felfelé ível, és a házasság után szeretnek egymásba, és őrzik ezt az érzést ameddig tart a házasságuk (ilyen kultúrákban általában halálig). Akik szerelemből házasodnak, azok általában a kapcsolatuk tetőpontján házasodnak, és onnantól általában (tisztelet a kivételnek) lefele vezet az út (csökken a szerelem, átalakul, megnyugszik, stb). És ezt nyilván nehezebb megélni, mint a másik verziót, ahol az érzések már a házasságban alakulnak ki.

Mindkettőből lehet persze tragédia is, de mivel ez mindkettőre jellemző, ezért ezt nem emeltem ki.

A te esetedben nem a kapcsolat tetőfokán házasodnál, pont ezért nem is érne téged nagy csalódás, vagy meglepetés. hiszen ismered a párodat, szereted őt, tiszteled őt, működik az együttélésetek (mert feltételezem 8 év során éltetek együtt). Ha 1 év után ugranál bele egy házasságba együttélés nélkül, jó eséllyel érne meglepetés és akár csalódás is.

Épp ezért nem értem, hogy miért baj az, hogy már ismered a párod... legalább nem felelőtlenül ugrassz bele a házasságba (ahogy tennéd 1 év járás után)!