Illetlen kérdés, de: aki nem rózsaszín ködben házasodott a tökéletes férfivel/nővel, hanem mérlegelve: milyen szempontokat mérlegeltetek? Ha újra döntési helyzetbe kerülnétek, akkor is ugyanezek alapján döntenétek?

Nem olvastam el a válaszokat, de azt azért leírnám, hogy a rózsaszínköd hiánya nem egyenlő a szerelem hiányával.

Az hogy a párommal nem volt meg a köd, nem jelenti, hogy nem vagyunk szerelmesek egymásba. Egyszerűen csak a kezdetektől olyannak láttuk a másikat, mint valójában.

A rózsaszínköd tulajdonképpen zsákbamacska. Miután felszállt, akkor látod, hogy most ez tényleg az amire szükséged van, amit eddig láttál, vagy mindez csak egy képzeletbeli alak volt.

Mi még ugyan nem házasodtunk össze, de úgy érzem nem kell "mérlegelnem" semmit. Szerelemmel szeretem őt, vele szeretném leélni az életem, működőképes a kapcsolatunk, ennél nem kell tovább gondolnom. Egyszerűen boldoggá tesz.

Gondolom te olyanra gondolsz, amikor az ember már nem szerelmes a párjába, csak szereti és tiszteli és végiggondolja, hogy már 30éves vagyok, családot szeretnék, ő pedig szintén tisztel, megadna mindent a családjának, jó apa lenne.

Na de ez nem mindig így néz ki.

Mint mondtam a köd hiánya nem egyenlő a szerelem hiányával.

Amit merlegeltem

kozos eletcel

kozos erkolcsi normak es ertekek

kozos hobby

alkohol cigi kabito jatekgep game mania kizarva

Semmit ne akarjak megvaltoztatni benne

legyen ferfias ferfi mer ta papucsok agyamra mennek

el tudom kepzelni ugyanazt a borostas fejet 25 ev mulva is itt az agyamban?

ezek utan mentem ferjhez minden ,,jo ember csak...,, neluk

nálam sem volt már rózsaszín köd! :) De szeretem a férjem, nem tudnék nélküle létezni. Ha nincs ott, hiányzik, ha történik valami, ő az első, akit felhívok, várom, hogy jöjjön haza, és aggódom, ha nem tudok róla. Jó ember, szeret engem nagyon, én is őt, közösek a terveink, jó apa lesz egyszer, és szereti a családom, imádják a barátaim, tudunk beszélgetni, bár nálunk is azért vannak zűrös napook. :)

Nekem ez kellett, hiányzik nagyon most is :)

igaz nem vagyunk házasok, talán nem is leszünk azok sosem, de úgy érzem nem csak a papír lehet egy kapcsolat mércéje.

5 éve vagyunk együtt, és még legalább 55re tervezünk :)

már az elején nagyon tetszett, h aktív életet él, mindig kitalál valami jó programot, amivel elég gyakran le tudott venni a lábamról. jól bánik a pénzzel, nem szórja ész nélkül. művelt, intelligens, tanult ember, akivel bármiről lehet beszélgetni. hasonló az értékrendünk, már a gyereknevelési elveinket is megtárgyaltuk, sokat álmodozunk arról, h milyen lesz majd hármasban az élet.

na és a humora: mindig meg tud nevettetni, képes lazán kezelni az "eget rengető" problémáimat :)

mióta vele vagyok, megismertem már jónéhány hapsit, de komolyan mondom, egyikre sem cserélném le. benne még nem találtam olyan hibát, amire azt mondanám, h vízválasztó lenne, viszont másokban akad jócskán olyan tulajdonság, amit nem lennék képes elviselni. talán az a jó szó, hogy összeillünk.

bármikor ha rágondolok, csak az jut eszembe, hogy szeretem. nem rózsaszín köddel, hanem igazi mély szeretettel, amit nem ingat meg senki más.

Két gondolat:

1. Szerelem nélkül lehet együtt élni, tisztelet nélkül semmiképpen...

2. Mindig, mindent előre kigondoltam, 56-szor kielemeztem, megterveztem, leírtam, és borzasztó nehezen alkalmazkodtam a hirtelen jött dolgokhoz. Ő volt az első az életemben, akivel nem így történt, mert egy perc (és 8 év barátság) után tudtam, hogy MOST kell felrúgni minden eddig követett szabályt, és hozzámenni feleségül. Azóta is tudom, hogy jól döntök, döntöttem. :) Húsz év múlva visszatérünk rá... ;)

lassan 8 éve vagyunk együtt, és egy hónapja vagyunk házasok

a lila/rózsaszín köd már rég elmúlt, ennek ellenére állítom, hogy szerelmesek vagyunk egymásba

mi azért döntöttünk a házasság mellett, mert tényleg senki mással nem tudjuk elképzelni az életünket. közösek a céljaink, az értékrendünk, ugyanazok a dolgok fontosak, ugyanazokat szeretjük.

végtelenül szórakoztatónak találom a férjemet, megbízom benne, ő is bennem. tisztában vagyunk a másik hibáival (a sajátjainkkal is), nem akarjuk megváltoztatni, viszont ha a másik változtatni akar, abban partnerek vagyunk.

meg tudjuk beszélni a konfliktusokat, tudunk kompromisszumot kötni.

az elmúlt évek alatt átmentünk sok jó és sok rossz dolgon, és az a következtetés, hogy együtt könnyebben oldunk meg mindent és a másik mellett jobb ember lesz belőlünk.

engem ezek motiváltak a házasságra.

ja, és jó a szex. meg főzni is tud. ;)