Ilyenkor mi legyen?

Sajat esküvöre az ember azt hivja meg, akit ö akar, es ugy szervezi, ahogyan ö akarja, felteve, hogy felnött emberekröl van szo, akik anyagilag függetlenek, ök fizetik az esküvöt. Akkor lehet a szülöknek valamennyi beleszolasa, ha ök fizetik, de velemenyem szerint akkor sem szep dolog beleszolni.

Kerdezö, megmondom en mit tennek: olyan esküvöt tartanek, amilyet szerettem volna, függetlenül attol, hogy ki mit szol. Anyukamnak pedig megmondanam (vagy megirnam, neha szoban van, aki nem fogja fel), hogy szeretted volna, ha eljön es mennyire rosszul esett, amit mondott, de ha tenyleg igy gondolja, akkor rendben van, elfogadod, akkor ne jöjjön, ha meggondolja magat, szeretettel varod.

Lehet kedvesen, de hatarozottan csinalni, ugy, hogy ki is fejezd közben a rossz erzesed, az mar, hogy ö mit kezd vele, az ö dolga. Alapelkepzelesekben nem erdemes engedni, mert akkor ez lesz belöle, hogy elöször csak legyen lagzi, aztan mar azt hivna meg, akit ö akar. Azok szoktak igy kiakadni, akiknek a sajat esküvöjükbe, vagy mas egyeb dolgukba mas mar beleszolt, es ök hagytak, ezert azt gondoljak, hogy most ök is beleszolhatnak.

A kettanus esküvö egyebkent gyönyörü is tud lenni, a mienk legalabbis az volt. Egy kis feher ruha, pici csokor, 15 perc az anyakönyvi hivatalban, es utana egy spontan ebed. Mi tartottunk ra par honapra egy templomit is a szük csaladnak es baratoknak, ami utan csak egy csaladnak tartott vacsora volt, enm volt lagzi. Az elejen jöttek a kerdesek, hogy miert nem nagyobb, de vegül mindenki megertette. Volt, aki a csaladbol akart több penzt adni, hogy csinaljunk lagzit. Megmondtuk, hogy nem lesz lagzi, pedig igy akarta a penzt odaadni naszajandekba. Mondtuk, hogy adja akkor jotekony celra, mert ott nagyobb haszna van (nincs bajom a nagy lagzikkal, sajatot nem akartunk). Vegig kedves voltam, de hatarozott, igy nem volt összeveszes, es többedszerre csak sikerült megerteni az indokaink:) Ma mar ennyit sem magyaraznek, csak annyit mondanek mindenkinek, aki bele akar szolni, hogy ,,a sajatodon".

Kemény leszek, de tessék rajta intelligensen elgondolkodni sértődés helyett.

1. Leszakadok muterról, nem hagyom hogy érzelmileg zsaroljon.

2. Megházasodom.

Szerintem ez a sorrend.

Na most, mivel a házasság lassan a nyakatokon, hogy gyakorlati tanácsot is adjak, anyukával úgy kell bánni, ahogy egy férfi is bánna. Határozottan, keményen (de nem bunkón), és ellentmondást nem tűrően.

"Anyu, te meg vagy hívva, más nem jön. Ez a mi esküvőnk, nem te mondod meg, ki jön, ezt tessék elfogadni. Ha úgy gondolod, hogy emiatt nem jössz el te sem, nem fogunk neki örülni, de elfogadjuk."

ÉS NINCS TOVÁBBRAGOZÁS! MINÉL TÖBBET BESZÉLTEK A TÉMÁRÓL, ANNÁL KEMÉNYEBB ZSAROLÁSOK KERÜLHETNEK ELŐ!

Ha anyuka büszkélkedni akar, akármi miatt, akkor fáradjon el a jó anyjába, hogy ilyesmire használja fel a lánya esküvőjét. Egyébként is megvan a véleményem az érzelmi zsaroló nőkről, de le lehet kezelni a problémát, csak ERŐ kérdése.

Sok boldogságot!