Ti is éreztetek már így?

A saját esküvődről álmodozol ami csak egy napig tart,vagy a házaséletről ami életed végéig?

Ezek az érzések teljesen természetesek, sokan álmodozunk hasonlókról, egy adott szintig nincs is ezzel semmi baj, sőt :)

A lányok erről álmodnak onnantól kezdve, hogy az első konyharuhát a fejükre kötik fátyolnak. Teljesen normális.

Álmodoztam, igen, a barátnőimmel egy levelező-füzetbe irkáltunk, ott is rögzítve van, lelépős, titkos, kéttanús esküvőt akartam tengerparton, mindenfajta faxni nélkül. A tengerpartot leszámítva a polgárink ilyen is volt, életem egyik legszebb napja volt, nagyon meghitt volt, és tudtunk egymásra figyelni. Pár hónappal később tartottuk a templomit a családdal és a barátokkal, nagy részük nem is tudta, hogy már házasok vagyunk egy ideje. Nagyon szép volt az is, de a polgárink tökéletes volt, pont, amilyenre vágytam:)

Igen, szerintem teljesen normális. Bár én nem a szokványos puccparádés szaloncukor ruhás esküvőről álmodoztam, hanem a szűkebb családdal, kis baráti körrel, és egy ebéddel megünnepelt változatról. Később ilyen is lett:)