Át lettem verve?

Szóval úgy jövünk össze valakivel, hogy rendben vagyunk önmagunkkal, egyedül is tudtunk boldogok lenni előtte, tudtuk, hogy mit szeretnénk az életben, és azt is, hogy mit szeretnénk a párkapcsolatunkban. Ahogy megismertük a másikat, láttuk, hogy összeillünk, egymást erősíteni, támogatni fogjuk, őszintén, tabuk nélkül meg tudtunk beszélni mindent. Nem korlátoztuk a másikat, megbíztunk benne, hiszen eddig is őszintén beszélgettünk magunkról, a kapcsolatunkról, szinte minden nap. Ismertük a saját és a másik működését, hagytunk teret a másik félnek kifejteni a véleményét, az érzéseit, támaszként ott voltunk egymásnak minden téren. Átéltünk egy-két mélypontot, de nem egymás ellen fordultunk, hanem a megoldásra törekedtünk. Összeköltöztünk, megismertük egymást milyen együtt lakva is, mikor megosztunk tényleg minden pillanatot, és 0-24ben kell "elviselni" a másikat. Ha ténylegesen megismertük a másikat, megtapasztaltuk milyen vele a közös élet, mindent meg tudunk beszélni és lájuk, hogy továbbra is összeillünk és a jövőnképet is pontosan le tudtuk kommunikálni, akkor döntjük el, hogy összeházasodunk. És ha továbbra is fenáll minden, és teszünk minden egyes nap a kapcsolatunkért, akkor tényleg meglepetés, ha egyszer csak a másik fél megváltozik, és megromlik a kapcsolat.

Mindenki így csinálja, és így jelentitek ki, hogy "ilyenek a nők"? Ahogy a leírták előttem? Kétlem

29/F házasság előtt

Rendben, együtt lakás pipa. De a többi? A kommunikáció? Az érzelmek megosztása? A párkapcsolatért tevés minden nap?

Ezek azért még fontosabb dolgok. Ezek megvoltak mindig is?

#9 "Az ilyen esetekben mondom azt, hogy feministák, kvótaaktivisták, HOL VAGYTOK?? gyertek ki a starbucksból és nézzetek körül! Férfiak nők miatt kerülnek utcára. Ez ellen ki fog tenni?"

Itt vagyok! És én vagyok az, aki javasolta a házassági vagyonszerződést.

A női egyenjogúság híve vagyok, de ha te ezt azzal mosod össze, hogy egy nőnek (vagy egy férfinek) joga van kifosztani a másikat, hát nincs. A családon belüli erőszakot elítélem, akár férfi csinálja, akár nő.

Ha ezt az egyszerű dolgot te nem bírod megérteni, akkor nem bennem van a hiba.

36# persze, fogd rám ezt is! (Ezaz, büntess!) Én vagyok az oka annak is, hogy a nőjogi aktivisták - hogy, hogy nem - mindig pont azokat a kérdéseket találják meg, ahol az ő javukra fordulhat a kocka.

Nem neked szólt az üzenet, ne vedd magadra. Ha nem érzed, ne vedd föl az inget. Én is az egészséges egyenlőség híve vagyok (bármilyen hihetetlen).

(Miért személyeskedik itt mindenki? Mit nem tudok én megérteni? Előbb hadd reagáljak már és utána döntsd el, ráadásul nem is is ismersz. Ne fárasszatok már)

Dehogynem nekem szólt a kérdésed (ha te vagy a #9-es). "feministák, kvótaaktivisták, HOL VAGYTOK" Az vagyok, tehát engem szólítottál meg.

És azt is megmondtam, hogy mit kellene tenni. A nemi egyenlőség és a tisztesség pártján állok.

Ha ez sért téged, akkor bizony magadba kéne nézni.