Normális ez? El fog múlni ez rossz időszak a férjemmel vagy inkább hagyjuk?

Férjemmel megromlott a kapcsolatunk a második gyerekünk után. Semmi kontakt, 0 együtt töltött idő stb.

Nem sok időnk van a többemberes 8 hónaposunk mellett segítség nélkül… szóval muszáj vagyok sokszor rátámaszkodni.

Ez annyit jelent, hogy amikor ő pl.kimenne az udvarra gallyazni a fákat, vagy horgászni vagy bármi amihez kedve van, meg szoktam kérni, hogy inkább segítsen figyelni a gyerekekre, amíg én megfőzök, takarítok stb.

Na ő ezt úgy veszi, hogy én akadályozom mindenben ezáltal, szóval mindennek is én vagyok a hibája.

Nem akar masszírozni, simogatni, ha megtörténik néha napján, szinte vágni lehet a kínt, amit közben érez, annyira nincs kedve hozzá.

Így úgy döntöttem, nem fogom strapálni magam, hogy kielégítsem hosszú perceken keresztül, amit alapvetően igényelne.

Nagyon ritkán sor kerül szexre is, de úgy érzem magam utána mintha kihasznált volna, nagy üresség, szóval nem akarom már azt sem csinálni. Hogy lehet ezt kezelni?

Már kezdek becsavarodni, magányos vagyok…