Volt e a házasságotokban szünet amikor időre volt szüksége valamelyikőtöknek?

Volt. Ez nem időkérés volt, de én, ha megbántódom, nem kiabálok, nem veszekszek - csak nem szólok egy szót sem. Ez néha 1-2 napig tartott, néha egy hétig. A legutolsó 3 hónapig tartott - de akkor nem nagyon megbántódtam:).

Egy lakásban voltunk, mindketten elvégeztük a feladatainkat, ami egyébként a reszortunk volt, csak nem beszéltünk.Addig persze gondolkodtam, hogy jobb lenne-e nélküle, vagy hiányozna-e. És úgy éreztem, hogy nem is tudnék nélküle élni. De rengeteget változott, én is, mert bár érzek még ingerenciát, hogy néha némuljak el, de 1-2 óra múlva már szólok, mert nem volt azért jó az az egymás mellett élés. Viszont volt haszna. Már évek óta nem veszekszünk, ill. próbáljuk kerülni azokat a dolgokat, ami a másikat bánthatja. Egyébként pszichomókusok is ajánlják az időkérést, mert eldönthető, hogy mit érzünk egymás iránt, és hiányzik-e a másik, s mi hiányzunk-e neki.