Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A gyerek teszi tönkre a házasságunkat?
3 éve vagyunk házasok, másfél éves a fiunk. Amióta megszületett, egyre többet veszekszünk. A kapcsolatunkkal nincs gond, soha nem veszekszünk, kivéve a gyereknevelésen kívül. Eleinte minden oké volt, de ma már mindennaposak a viták. Mindenben egyezünk, kiegészítjük egymást de a gyerek téma kiakaszt mindkettőnket. Szerintem csapni való szülők vagyunk, (legalábbis sokat hibázunk mindketten) szerinte mindenről csak én tehetek. Kikészítenek ezek a viták. A legjobban az aggaszt hogy baromi gyorsan eldurran az agya minden hülyeségen... Képtelen kontrolálni az érzéseket. Néha úgy érzem idegbeteg mert ilyet egy normális felnőtt férfi nem csinálhat.
Mit tegyek ha nem tudunk megváltozni? Válljunk el azért mert különbözőek a gyereknevelési elveink?
A házasság előtt mennyi ideig voltatok együtt? Ha csak 1-2 évet, akkor valószínűleg igen, túl korán jött a gyerek, és ez a baj. Ha hoszabb ideig, akkor pedig nem mértétek fel megfelelően, hogy összeilletek-e. Sosem beszélgetettek gyereknevelésről a vállalása előtt? Mi átbeszéltük a fontosabb dolgokat a férjemmel, pl. ki hogy viszonyul a homoszexualitáshoz, a pofonnal való fenyítéshez (ne a gyerek x éves korában derüljön ki, hogy ő ezt normálisnak gondolja, én meg természetesen nem - de hála égnek egyikőnk sem:), hogyan gondolkodunk a bölcsiről, oviról, isiről, tanulásról, szakkörökről-hobbikról, mikortól meddig engednénk el a gyerekeinket, stb... szóval sokat beszélgettünk arról, hogy mit hogy képzelünk el, így biztosak lehettünk abban, hogy igazából szinte teljesen egyeznek az elképzeléseink a gyerekek terén. Ti erről nem beszéltetek?
Illetve leírnád 1-2 példában, hogy milyen dolgokon vesztek össze, és kinek mi az álláspontja az adott dologról?
A gyereknevelést nem nagy dolgokra értem. Beszélgettünk róla, de nem a mindenapi dolgokról, amiket nem tudtunk előre. Apró kis hülyeségekről van szó, írok egy példát, ahogy a harmadik válaszoló kérte:
Ma este a férjem azért kiabált mert szerinte nincs eleger szellőztetve. Mondtam, hogy amikor így gondolja, oda lehet sétálni az ablakhoz és kinyitni. Erre oda ment hogy kinyitja miközben pucéron szaladgált a gyerek. Normális ember szerintem ilyet nem csinál. A ma reggeli hisztijét le sem merem írni... De kontra, ami engem zavar hogy pl vacsora előtt eteti csokival azzal a felkiálltással hogy "mégis mi baja lesz és hogy ez csak egy kis csoki". Az agressziója meg annyiban merül ki hogy amikor én hibázok, pl elesik mellettem a gyerek akkor én vagyok a legutolsó lúzer a földön. Ha hagyja el a babakocsinkat (megtörtént!) akkor egy vállrándítással elintézi.
Ha a gyerek viccből beütötte a fejét, nemes egyszerűséggel annyit mond hogy "hülye vagy?!" A szerencsétlen gyerek meg nem mer sírni mert az apja rápíritott...
Neki eleve az alaptermészetével lehet a baj. Ha lúzernek nevez, meg lehülyézi a gyereket is, kiabál, akkor egy fikarcnyit sem zavarja, hogy épp megaláz téged vagy a gyereket.
Elég lelketlen dolog, az biztos. Az ilyen emberek nemigen változnak.
Na meg, hogy ilyen idegeskedő típus, hogy eldurran mindenen az agya, az ilyet nem igazán lehet megszelídíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!