Hogyan értessem meg vele, hogy sok belőle?

Volt ilyen kapcsolatom, igaz, nem tudom, hová fejlődött volna, mert csak két évig tartott. Nem ezért szakítottunk, de engem nagyon irritált.

Ha mosogattam, alám nyúlkált, ugyanezt csinálta, amikor az ellipszis tréneren sportoltam. A hazafelé úton a kocsiban képes volt állandóan a szoknyám alá nyúlkálni, halálra idegesített vele. Egyszerűen nem volt lehetőségem arra, hogy én is ki tudjak bontakozni. Pedig rendszeres volt a szex.

Úgy éreztem, hogy megfojt, sokszor egyszerűen el kellett mennem sétálni, vagy valamilyen ügyet intézni, ha éppen nem is volt sürgős, csak azért, hogy végre békén hagyjon.

Hú, ez nagyon rossz. Biztos rosszul érzed magad, mert szereted, és ő se csinál semmi rosszat, csak szeret, de tényleg nagyon sok, hogy levegőt venni se hagy. Volt egy ilyen időszaka a férjemnek, engem is idegesített, szerencsére már kicsit alábbhagyott, bár visszatér időnként, mondjuk ennyire durva sose volt. Mióta visszavett, csak ritkán fordul elő, hogy akkor jön, ha épp csinálok valamit (mosogatok, takarítok, akármi), ha készülődés közben már sietek, vagy ha épp nézek egy filmet, ami érdekel, ő meg nekiáll ölelgetni, csókolgatni, és nem látok, nem hallok tőle semmit. Én ilyenkor megmondom neki, hogy "szeretlek, de most légyszi hagyjál, mert ezt és azt csinálom/el fogok késni/érdekel a film". Általában megérti, viszont mikor épp nem ez a helyzet, van idő, akkor kárpótolom. De már nem lóg állandóan a nyakamba, ahogy elmúlt a lilaköd, abbahagyta, csak néha van egy-egy ilyen napja.

Nálad az nem megoldás, hogy ott és akkor szólsz neki, hogy most légyszi hagyjál egy kicsit, még szeretnék aludni, stb? Aztán ha épp neked is olyanod van, kárpótolod. Így szerintem abba fogja hagyni.

Az én férjem is ilyen volt eleinte. Én is éreztem, hogy ez sok. Néha én is úgy éreztem, hogy ennek valamilyen formában csitulnia kellene.

Ha nem ejted ki a kanalat a kezedből, vagy kicsit távolabb húzódsz tőle amikor közeledik, azaz testbeszéddel és nem szavakkal állítod le miközben a tetteiddel adod alá a lovat akkor változni fog.

Mondhatom, hogy sajnos. Mert abban a pillanatban, ahogy egy ember nem tudja úgy kifejezni a szeretetét ahogy azt ő érzi, korlátok közé szorul. Ha korlátok közé szorul, akkor bizonyos helyzetekben viselkednie kell, ami által elkezdi rosszul érezni magát a kapcsolatban, és önkéntelenül is, az elutasítások miatt távolodni fog.

Elmarad a sok ölelés, szeretetnyilvánítás, a csókok és a simogatás. Te most csak azt látod, hogy mi sok, azt viszont majd később fogod megérezni, hogy milyen amikor ez nincs. Iszonyúan fogsz szenvedni a hiányától. Lehet, hogy egy-két napig örülnél, de 12 év alatt te is hozzászoktál a szeretgetéshez. Hiányozna hidd el. Sajnos az arany középút ebben az esetben nem járható.

Ami fontos.

A férjed szerelmet érez még 12 év után is, és épp azt a lángot érzi mint az elején. Amikor még te is mindig rajta csüngtél. Szeresd nagyon, becsüld meg, és ne állítsd le.