Férjhez mentem, de anyukámnak nem tudok nemet mondani. Jogosan fenyeget válással a férjem?

Nem ez a természetes. Fel kell nőnöd, a sarkadra kell állnod, és igenis meg kell mondanod anyukádnak, hogy már nem minden tartozik rá. Jogos a férjed felháborodása.

28N

Szia!

A Bibliánam is az van, hogy " a férfi elhagyja apját-anyját, s lesznek ketten egy testté".

Ez a nőkre is igaz, azaz már nem anyukád a lelki társad, hanema férjed, vele együtt alkottok egy szoros szövetséget, és anyukád kívülálló! Persze, lehet beszélgetni, de már nem tartozik minden rá, főleg az INTIM életetek. Nem az ő pici lánya vagy már, hanem ASSZONY!

Nem természetes. Ne tedd tönkre anyukád furcsa nevelése miatt a házasságod! Egy idő után már a férjed nem bízna meg benned és semmit sem mondana el neked csak azt amit a hangosbemondóba is bemondatna.

Anyukádat már megváltoztatni nem lehet. De te adhatsz neki kitérő választ, vagy lényegesen kevesebb információt mint amire ő számít. Vagy ha intim kérdést tesz fel akkor közölheted vele hogy ez csak a férjedre és rád tartozik.

"Hogyan értessem meg a férjemmel, hogy ez a természetes?"

Sehogy, mert ez nem természetes. Felnőtt nő vagy, attól, hogy az anyukád, vannak olyan dolgok, amik nem tartoznak rá. (Jó esetben a szülők már a gyerekük "kis titkait" is tiszteletben tartják, és egy kamaszlány vagy fiú esetében is egyre több "teret" és privát szférát hagynak neki ilyen értelemben is, mert elfogadják, hogy ez egy természetes "leválási folyamat" része, ami az élet és a felnőtté válás normális velejárója.)

Ha olyan dolgokról érdeklődik anyukád, akkor az is egy őszinte válasz, hogy "Ne haragudj, anya, de erről nem szeretnék beszélni, úgy érzem, ez csak - a példa kedvéért - Péterre és rám tartozik.", vagy ha ezt (még) nem mered felvállalni, akkor adhatsz ügyes megkerülő válaszokat.

Anyukám is alapvetően kíváncsi természet, (mondjuk ő azért túl bizalmas dolgokat sosem próbált megtudakolni), de voltak olyan esetek, amikor udvariasan, de egyértelműen megmondtam, hogy bizonyos dolgokról nem szeretnék beszélni, és egy idő után elfogadta, tiszteletben tartja ezeket a határokat.

Ugyanezt kénytelen voltam sokszor megtenni kolléganővel, volt osztálytársakkal, szomszéd nénivel stb., akik olyan dolgokra lettek volna kíváncsiak, amikhez szerintem semmi közük, beleértve mondjuk a gyermekvállalási terveinket, a lakáshitelünk részleteit, a Párom családjával kapcsolatos kérdéseket vagy mondjuk az óradíjamat és egyebeket.

Én ezt nagyon alap dolognak tartom, mert egyrészt én sem mászom bele a kérdéseimmel senki privát szférájába, de másnak sem engedem, másrészt szerintem érezni kell azt a határt, hogy mi az, ahol már a Párom bizalmával visszaélve mondanék el olyan dolgokat másnak, ami csak kettőnkre tartozik.

Én nő vagyok, de nem maradnék a Párommal, ha kettőnk intim szférájába tartozó dolgokat beszélne meg akár az anyukájával, akár bárki mással (és intim szféra ezalatt nem csupán a szexualitással kapcsolatos dolgokat értem).

Gondolom, a férjed részéről sem üres fenyegetés, amit mondott, szóval szerintem érdemes lenne végiggondolnod, hogy szeretnél-e vele maradni hosszabb távon, és ha igen, akkor milyen mozgástered, illetve feladatod van ebben a kérdésben.