Mindenki szerelemből kötött házasságot? A kétoldalú mindent elsöprő érzés, hogy a másik is ugyanúgy érez mindenkinek összejött?

40-es nő vagyok. 30 évesen mentem férjhez, 37 évesen elváltam, mert addigra derült ki, hogy egyikünk sem volt igazán szerelmes a másikba, össze se kellett volna házasodnunk. Nagyon ellaposodott a kapcsolatunk, és nem tudtuk visszahozni a lángot, mivel valójában sose volt.

Válásom után kicsit összeomlottam (nem a szakítás viselt meg, hanem az, hogy nem ment az újrakezdés, rosszabbnál rosszabb kapcsolatokban találtam magam, nem találtam a helyem a világban). 2 évig jártam pszichológushoz, és közben szépen apránként felfejtettük a szálakat, hogy miért választok mindig rosszul, miért nem voltam boldog egyetlen kapcsolatomban sem. Nem is voltam rá képes. 2 év után kezdtem el újra ismerkedni, és lettem szerelmes - talán életemben először, úgy igazán. Ekkor választottam először igazán hozzám illő társat, és mertem érezni is a kapcsolatban.

Utólag azt mondom: szerelem érzése egy képesség, ami tanulható. Nagyon sok önismereti munkával. Nem alanyi jogon "jár". És amikor én képessé váltam szeretni, akkor jött a "királyfi" is, akibe beleszerethettem.

Szerelembol hazassag igen. Viszont nalunk anyagi akadalyai vannak a csaladalapitasnak. :(

Ne aggodj, senkinek sem tokeletes az elete!

Az elso ferjemet nem szerettem. katasztrofalis hazassag volt 3 ev utan elvaltunk.

a 2. az eletem legnagyobb szerelme es en is neki. 39 eve vagyunk egyutt.eleg sok kapcsolatom volt az elso hazassagom elott.