Volt már, hogy azért nem mertél kilépni a házasságodból ( és inkább szakítottál a másikkal), mert túlságosan szeretted a párod és nem akartad megbántani?

Úgy értem, mint embert, barátot, de nem mint férfit/nőt.

Van olyan, aki azért nem tud válni, mert egyszerűen nem tud elszámolni a lelkiismeretével, mert a párja egyáltalán nem rossz ember, nincs gond a házasságban, csak már nem néz rá "úgy"?

De nem bír válni, és csak őrlődik?