Ha eddig még sosem csaltam meg a feleségem, de most kérdést írok ki arról, hogy megcsaláson gondolkodom, az megcsalás, vagy ez még nem? Ha most kihátrálok és nem lépek félre, akkor nem vétettem ellene, vagy ilyen komoly fontolás már vétek?

Nem vétek. Bár biztosan nem esne jól neki, ha ezt elolvasná...

Nekem miért nem ilyen rendes férj jutott? Irigykedem...

Ezen a dolgon rengeteg házas férfi átesik. Igazából maximálisan teszek arra hogy ki mit gondol, az én életem, ezt meg nem fogom sztereotípiákkal együtt élő nagyközönséggel leharcolni. Tudom, minden férfi egy szemétláda, el kell válni egyből, na meg meg kell beszélni. Oké! Majd az írjon véleményt, aki lehúzott minimum 20 évet egy emberrel. 25 évesen én is lovag voltam, meg a női nem állhatatos védelmezője, illetve az örök szerelem és a "velem semmi rossz nem történhet meg a házasságomban" elv hős katonája. Az élet meg szereti a humort, csak én nem találtam viccesnek amiket nekem tartogatott.

Szerintem nincs olyan házasság/hosszú párkapcsolat, ahol időnként ne lenne kísértés vagy lehetőség.. 100%.

Lépj vissza a kisértés alól. Akarattal. Csak így tudsz.

#3 A bölcs ember más kárán tanul... ahogyan a mondás tartja.

6-nál is van nagy pont.

Hm, lelkiekben már megcsaltad. Idő kérdése mikor teszed meg érzelmileg, fizikailag, úgyhogy ha nem szereted, de legalább tiszteled, akkor kerüld a kísértést, ajánld fel a nyitott házasságot, vagy válj el!

8. Szakadjál már el a sztereotípiáktól! Nálam jobb férjet a Földön nem talált volna, csak hát a gyűrű leesne az újjáról ha egy pici érzést, érzelmet mutatna felém. Ebbe fáradtam bele, nem az insta csajokra meg a pornóra verem. Az a bajom hogy már régen nincs arányban az amit én adok érzelmileg és amit ő ad. Konkrétan magányosnak érzem magam, amit ő nem érez. Mármint szerinte rendben van az ő viselkedése. Ha ez tipikus, én kérek elnézést! Attól hogy férfi vagyok jól esne egy kis szeretet az irányomba, mert már furán érzem magam hogy csak én érintem meg, hogy csak én nyújtok érzelmi támaszt. Szóval ilyenek.