Bírnád cipelni annak a terhét, ha valakitől megtudnád, hogy megcsalt a párod, vagy szembesítenéd, hogy tudod mit tett?

Nyilván rákérdeznék. De ki ez a valaki, akitől megtudom?

Miért akarnám cipelni ezt a terhet? Miért akarnék vele együtt lenni?

Szembesíteném. Nem tudom. Hogy éreznék egy adott szituációban, de ha hosszú kapcsolat lenne, és látnám, hogy nagyon megbánta, talán rászánnám magam ahhoz, hogy szakemberrel megpróbáljuk menteni. De ehhez olyan társ kell akit ténylegesen ismerek, hogy tudom milyen ember.

Bizonyítékot gyűjtenék, szembesíteném, aztán jól szétszivatnám és elhagynám.

Velem volt ilyen szitu. Nagyon érdekes volt mert tagadott és kitalációnak titulálta. Kellett egy kis idő míg elhajtottam magzatvízként a pancsert ezek után. Meg kellett győzni magam, hogy legyek erős és ne alázzam magam tovább ilyen mellett.

Mi a bánatért akarnám ezt cipelni? Szembesíteném és otthagynám, mert van minimális önbecsülésem 🤷‍♀️

Teljesen egyértelmű volt a dolog első perctől kezdve, de bizonyítékkal együtt szembesítettem. Könyörgött, de továbbra is folytatta a viszonyt. Elhagytam, babával új életet kezdünk. De hogy maradjak és megalázkodjak (vagy nem is értem a kérdést), azt nem tudom elképzelni.

Az a valaki mutat reális bizonyítékokat? Egy két szó,vagy pletyka nekem nem elég. Bár a bogarat nálam is el lehet ültetni,ha a párom nagyúsan viselkedne. Szóvval én magam is megbizonyosodnék a dologról,és utána szembesíteném,majd el is hagynám.