Szerintetek szóba kerülhetek náluk?

Munkahelyen elkezdtem ismerkedni egy férfival. Furcsa volt, hogy a rajongása csak a munkahelyen tartott, utána pedig csak üzenetben. Sokat nyomoztam utána, de az egész cég előtt felvállalta hogy együtt vagyunk, szóval gondoltam nagy baj nem lehet. Munkatársak se láttak semmi furcsát (utólag kiderült, hogy csak nekem nem szóltak róla...)

Pár hónapig tartott ez, majd átment a kapcsolatunk se veled/se nélküled dologba, szerettük is egymást meg nem is, barátság extrákkal volt már a vége inkább. Hosszban már másfél (!!) évnél tartunk.

Majd a semmiből kiderült, hogy barátnője van, 2,5 éve. Sőt, együtt élnek, sőt, terhes a nő. Kérdeztem, hogy ezt mégis hogyan tudta megcsinálni, de ami a legfontosabb, hogy miért?

Annyi volt a magyarázat, hogy annál a nőnél az elején nem érzett túl sokat, majd én is képbe kerültem viszont úgy érezte belém szerelmes, de a másik nőt nem tudta elhagyni, sok volt a veszekedés, a külön költözés.. Olyankor jött mindig hozzám. De hogy mégiscsak ő hozzá húz a szíve, nem akarja elveszíteni. Mondom ez szép és jó, de x hete terhes a nő, nem érezte, hogy szorul a hurok? Azt mondta, hogy ő akkor sem tudott engem elengedni... És nem tudta mi lesz, pszichopata módon bömbölni tudott csak, hogy milyen rossz élete van, boldogtalan, és hogy valószínűleg az a nő is rommá csalta már, mekkora r.banc, stb. Szóval szappanopera a javából. Mondtam is, hogy ekkora görény ember nem létezik a világon mint ő, és hiába fenyegetett hogy hagyjam őket békén, nyilván ennyivel nem úszhatta meg.

Felkerestem a nőt, hogy figyelmeztessem, aminek túl sok eredménye nem lett, csak az, hogy elvetette a kisbabát plusz miután kipanaszkodta magát hogy mennyire gyanús volt neki minden, meg kivágta a csávót az utcára, felkereste anyámékat hogy megtudja tényleg igazak-e a dolgok. Majd hirtelen ellenem fordult, és újra összejöttek. Pedig én még segíteni is akartam neki az elején, bíztattam, telefonszámomat megadtam hogy hívjon ha tudok segíteni, mert tényleg rohadt sokat panaszkodott, kb együtt sírtunk. Volt bőven bizonyíték is.

Mindketten letiltottak engem, ahol tudtam én is őket, fél éve csönd van, semmit nem tudok róluk. Lenne rá lehetőségem, hogy érdeklődjek, de egy ilyen húzás után szerintem nem meglepő, hogy hallani sem akarok egyikőjükről sem.

Viszont a munkatársaim örömmel számolnak be róla néhanapján, hogy mi van velük, és elvileg most szakítottak, külön költöztek.

Bevallom rengeteg szorongós álmatlan éjszakám volt, hogy még valamikor meg fognak keresni és meg kell védenem magam, sokszor féltem még az utcán is, a környékükön, de szerencsére teljesen el lett vágva minden.

Szerintetek ez tényleg ilyen hamar megoldódott köztük? Vagy feljöhet azért még mai napig is mint vita forrás? Végülis csak fél év telt el... Félek, hogy most ha szakítottak lehet valahogy megint felhozódott az eset, és ki tudja nem-e fognak betámadni. Vagy én lettem túl paranoiás?