Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy kezeljem azt, hogy a stressz nem azonnal jelentkezik?
Túl vagyok egy manapság “divatos” nárcisztikus bántalmazó kapcsolaton, abban szoktam rá, hogy az exem őrjöngései során higgadt maradtam, igyekeztem lenyugtatni, tartani magam és csak utólag, általában másnap taglóztak le a történtek. Na most, ez nem túl szerencsés, mert a jelenlegi kapcsolatomban, ha a párom esetleg megsért (nem vagyok túlérzékeny) vagy van valami feszült helyzet, én utólag kezdek szenvedni, miközben a párom már szeretne túl lenni a dolgon. Számára ilyenkor negatív hisztis nő vagyok… ő elég konfliktuskerülő, nem szeret beszélni kényelmetlen témákról, sokszor struccpolitika szerint kezeli a dolgokat. Én mindig igyekszek a lehető legigazságosabb lenni, megértő, kedves lenni, mert amúgy vele is csúnyán elbántak. Kissé túl is tolom ezt a tökéletes viselkedésre törekvést, de ne ítéljetek el…
Szóval mi ez a másnapi poszttraumatikus stressz jellegű szenvedés? Másnál is van ilyen? Szabályosan fizikailag rosszul szoktam érezni magam tőle. Nem vádaskodok, nem vergődök én, de látszik rajtam, hogy fáj a dolog, ez meg újabb feszültséget eredményez. Nagyon finoman szabad csak elmondanom, ha bajom van így utólag. Azt ne tanácsoljátok, hogy akkor csapjak-vágjak, amikor stresszhelyzet van, mert nem vagyok az a fajta, nagyon ritkán jövök ki a sodromból. A párom azért elég ideges típus, ha hisztis, annak általában én iszom meg a levét. Bocsánatot kér viszonylag gyorsan, de nekem akkor is csak másnap jelentkezik az a kellemetlen érzés, hogy bántva voltam. Mit csináljak? Idevágó, használható, értelmes válaszokat várok. :)
válasza: válasza:Huhh, mintha magamat olvasnám... leszámítva a bántalmazó exet.
Nekem is egy konfliktuskerülő párom van és énis másnap érzem meg a veszekedéseket. Mi már 4. éve leszünk együtt, tavaly össze is költöztünk, tehát nagyjából ismerjük egymás "vita kúltúráját", így párom pontosan tudja, hogy én másnap még beszélni akarok majd a problémáról, mert addigra gyűlik fel bennem minden.
Így nálunk bár nincs sok veszekedés hála égnek, de mikor van, akkor ott helyben pár mondat után inkább befejezzük, elvonulunk 1-2 órára puffogni, utána leülünk megbékélni és ettől függetlenül is MÁSNAP még beszélünk róla, mert bennem addigra körvonalazódik, hogy mit mondanék, mi a véleményem, mi esett rosszul stb.
Szerintem ez nem ciki, én magamat ismerve olyan vagyok, hogy ott helyben nehezen kezelem a feszkót, sőt, elég érzelmes vagyok, hajlamos vagyok pityeregni stb, kb. elöntenek az érzelmek ilyenkor :D sose emelem fel a hangom, a higgadtság mintaképe tudok lenni, de ez főleg azért van, mert még nem fogtam fel a dolgokat.
Szerintem ez főleg kiskorból jöhet, nem tudom nálad mi volt a helyzet de én iszonyat veszekedős családban éltem, anyámtól egyenesen menekültem amint 18 lettem... évekig az ment, hogy 2 naponta ordítozott velem, én meg inkább bemenekültem a szobámba és sírtam, fülest bedugtam, párnát a fejemre nyomtam, csak hogy ne halljam megint, hogy miért vagyok éppen szar alak...
Nem vagyok pszichológus de szerintem ez egyfajta "bezárkózás", amikor éppen éles helyzetbe kerülök és feszkó van, akkor belül is bezárok mindent, nem jönnek a gondolatok, teljesen elfojtom magam és kell idő (1 nap minimum) amíg megnyílok újra és tudok beszélni erről. Sajnos az ember nem gondolná mennyi minden hatással lesz rá felnőttként, ami kisgyerekként semminek tűnt...
23L
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!