A párom imád másokkal veszekedést kezdeményezni, imád beszólogatni, leidi0tázni másokat, olyan helyzetekből szóváltást generálni, amikor nem kéne, és én ezt szégyellem?

Fél éve vagyok a párommal. Engem sosem bánt, sosem volt ellenem egy rossz szava sem, nagyon odaadóan szeret és a saját családját is szereti. (Testvér, szülők). Akiket szeret és szimpatikusak neki, azokkal nem áll le veszekedni. Na de mások…

A szomszédai közül kettővel örök haragban van. Állandóan beszólogatott nekik, leordította őket, mindent kikér magának. Állandóan neki van igaza, nem tud csendben maradni. Erre jó példa, hogy ma elmentünk vacsorázni. Kihozták az ételét, de nem teljesen olyan lett, mint kérte. Ahelyett, hogy kulturáltan kért volna másikat, nagyon csúnya hangnemben kioktatta a pincért. Vagy múlt héten nem tudott elkanyarodni egy biciklis miatt, akkor elkezdte leidiótázni az autóból ülve.

Értelmiségi ember, mérnök a párom. Otthonról sem hozhatta ezt a példát. A szülei rendes, tanult, intelligens emberek. Én a páromról is ezt gondoltam, de ezek az időnkénti megnyilvánulásai mások irányába nem egyeznek ezzel. Ha velem van, és akkor kezd el veszekedni, lesül a pofámról a bőr. Mondtam már neki, de csak annyit válaszolt, hogy ő igenis kimondja az igazát, mert nem fog semmilyen szituációban alulmaradni.