Mégis mit kéne tennem? Ti mit tennétek a helyemben?

Kezdem ott, hogy 25 éves vagyok, a barátom 26

Van egy közös gyerekünk aki 3 éves. Nem vagyunk összehàzasodva, még a kezemet se kérte meg. Az első években nagyon vágytam rá, hogy megkérje a kezem de sosem tette, most pedig már arra jutottam, hogy ha megkérne rosszul lennék, nem akarnék a felesége lenni. Eléggé eltávolodtunk egymástól, sosem bókol nekem, nem érezte hogy szeret, nem szervezünk közös programokat, a gyerek körül soha sem segített, mindent egyedül intézek. Már nagyon sokszor beszéltem vele, legutoljára is megigérte, hogy változtat, fog játszani a gyerekkel, kedves lesz velem stb. de most sem látok változást. Nagyon ritkán szexelünk, ha felhozódik hogy mi lenne ha szexelnénk szinte sírnom kell, mindig elutasítom, már nem kívánom őt. Elkezdett érdekelni egy másik fiú, szerintem ez is már régen rossz ha a barátom mellett megtetszik más. Már vagy december óta csak erre a fiúra tudok gondolni. Sosem beszéltem még vele, nem is terveztem, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, és szörnyen érzem magam emiatt, hogy van barátom és más jár az eszembe. Itthon főzök, mosok, természetesen a barátomra is, aki annyit nem mond, hogy "köszi"...én mindent megteszek neki de ő soha semmit. Neki ez a helyzet így nagyon kényelmes. Oh és illetve bármi van mindig az anyjàt hívja először. A munkahelyéről is először mindig az anyjànak újságolja ha bármi van, és utána írja nekem üzenetbe hogy tudjak én is róla hogy mi történt a munkahelyén. Várom hogy változzon, most adtam neki mégegy esély a változtatásra, eltelt 3 hét és semmi, de semmi nem változott. Ti mit tennétek? El kéne hagynom?