A férjemben többször csalódtam. Most azt ígérte, hogy odafigyel arra, hogy ne kövesse el ugyanazt a hibát, de már nem tudok benne bízni?

És te mit hibáztál? Min változtatsz? Vagy csak neki kell változni? A túrák sem voltak kötelezőek.

Az áldozat itt egy percig sem te voltál- vagy, hanem a gyerek. És nem kis részt miattad.

Megértelek, voltam/vagyok ilyen helyzetben. Nekem az segített, hogy elkezdtem magamba nézni, hogy oké, hogy zavar valami, de MIÉRT zavar. Mit mond ez nekem? Milyen szükségletem nem elégül ki? Egyáltalán mire van NEKEM szükségem? És ahelyett, hogy a másikban keresném a hibát folyamatosan és jelezném, hogy zavar a viselkedése, inkább a saját igényeimet kommunikálom. Mert alapvetően mindaz, amit leírtál, egyáltalán nem lenne olyan szörnyű, persze csak ha az arányokat tudjátok tartani. Mindenkinek szüksége van énidőre, hobbikra, ez a része normális. Be is von a hobbijaiba, de mondhatsz nemet is.

Így látatlanul azt mondom - fenntartva a tévedés jogát -, hogy neked is szükséged lenne énidőre, amit csak magaddal töltesz, új hobbikra, illetve arra, hogy te is be tudd vonni a párodat a TE tevékenységeidbe.

A túrázásra mi már réges-régen azt a megoldást találtuk, hogy ha elmentünk pár napra, akkor az első 1-2 napon az én tempómhoz volt igazítva a túra, amennyit bírtam és akkor azt kényelmesen együtt végigcsináltuk, aztán szétváltunk, én szépen hazajöttem, kipihentem, közben a párom tolta a saját tempójában a tervezett távot. Ez így sok év távlatában is jó élmény mindkettőnknek. De ez csak egy tipp, lehet, hogy nálatok nem megoldás. Az a fontos, hogy TE tisztázd magaddal, hogy mire van szükséged és hidd el, ha az igényeid kielégülnek, akkor az sem fog zavarni, hogy a másik igényei is kielégülnek.

Azért kell hogy a pasinak sok hobbija, meg élete legyen, hogy legyen miről lemondani? Vagy hogy a francba van ez?

Megint a női logika, izgi legyél, jól nézzél ki, de ülj Otthon velem.

Mi az hogy "nem érzed magad biztonságban mellette?

Barlangban laktok vagy mitől félsz?

Nekem az jön le, hogy egyáltalán nem passzoltok. Ő aktív életet él, te meg csak vagy.Hosszútávon kompromisszum nélkül nem működik az ilyen kapcsolat.

Nálunk ugyanez volt, nekem volt hobbim, amiről évekre lemondtam, aztán amikor megint elkezdtem akkor ment a magyarázás. Nekem az a meglátásom, hogy ha valamit szeretsz csinálni, de a másik b*sztat érte, akkor ki kell adni az útját, aztán keresni egy hasonló embert.

Szerintem semmi értelme évtizedeket pazarolni valakire, akivel nem passzoltok.

Én ezt a vajas példát egyáltalán nem értem. Az a baj, hogy leesett a vaj, vagy, hogy nem takarítod fel? Egy rendmániással igen, nagyon nehéz együtt élni, mert állandóan meg kell felelni az elvárásának.

Te hiába várod, hogy majd megváltozik, lehet otthon ő is ezt látta, apa nelkül nőtt fel, nem tud veletek úgymond mit kezdeni, ezért inkább elmenekül vagyis kirandulni megy otthonról hétvégén, hétköznap meg valahogy csak el telik az idő.