Vissza tud térni a bizalom a párkapcsolatok iránt?

Előre kérem, hogy az érzéketlenek és a rosszindulatúak ne válaszoljanak, az életszerű, emberi valós oldalra vagyok kíváncsi.

Manapság a vízcsapból is az folyik, hogy a párkapcsolatok nem örökéletűek, hogy totál természetes és benne van a pakliban a válás/szakítás "veszélye" vagy inkább esélye és mindehhez jó pofát is kell vágni. Hiszen aki nem így van, az rinyál, picsog, társfüggő stb.

Évekkel ezelőtt el lettem hagyva és mivel nagyon szerettem a páromat és a mi kis világunkat, a kapcsolatunkat, nagyon megviselt. De aztán kaptam érte hideget is meleget is, hogy társfüggő vagyok, hogy benne van a pakliban és természetes, miért nem engedem már el stb.

Namost azóta évek teltek el, túl is vagyok rajta olyan értelemben, hogy elfogadtam, hogy ez történt, hogy nem lehet visszacsinálni, sőt, ő maga egyáltalán nem hiányzik. Kérdezet is egy hozzám közelálló, hogyha az exem vissza akarna térni, mit szólnék. Jó volt önismeretileg ezzel a kérdéssel szembesülni, ugyanis két dologra jöttem rá: ő maga nem hiányzik és semmiféle bosszú vagy harag nincs bennem. Sőt, az új családjával a legboldogabb karácsonyt kívánom neki. Van párom azóta, de nem szerelmi kapcsolat. Nemlakunk együtt, mint az exszel, semmi nagy "beleeresztős" érzelem és közös dolgok. És be kell valljam, az oka a bizalmatlanság. Ha ennyire "normális" és benne van a pakliban, hogy bárhol, bármikor megszakadhat egy kapcsolat, akkor minek éljem bele magamat? Tudom, hogy furán hangzik, azért is írtam ki a kérdést. De tényleg a múltbéli dolgok után elképzelni nem tudom, hogy anyagi és minden más szempontból egyesüljek valakivel, hogy közös életet alapítsak. Talizgatunk, akkor elvagyunk, aztán megy mindneki a vackára. Valahol érzem, hogy ez sem jó, de az a bizonyos "bizalom", amit az ember egy párkapcsolatba bele tud tenni, az mintha véglek kihalt volna belőlem.

Az érdekel, hogy mások, akik több házasságon túl vanak, hogy kezelik ezt?