Átlagosan hány naponta veszekedtek a párotokkal?

Exemmel akárhányszor találkoztunk (heti 2-3 nap), mindig veszekedés lett a vége. Hát ez már nem volt egyáltalán egészséges :D

A férjemmel (10 éve vagyunk együtt) viszonylag ritkán vitatkozunk. Szoktunk, de nem sűrűn, inkább évi 2-3 alkalomra tippelnék, ha már. De nem azért, mert elhidegültünk volna, mi nagyon megtaláltuk a közös hangot a megismerkedésünk pillanatától kezdve, ez nem változott szerencsére az elmúlt években sem, így amikor veszekszünk, az is inkább azért van, mert fáradtak vagyunk, a gyerekek már kicsit felbosszantottak előtte, feszültek vagyunk úgy az "élettől" (munka, szexhiány- még kicsik a gyerekek, akármi), nem azért, mert valami komoly nézeteltérésünk lenne. És ezek is olyan viták, hogy összeszólalkozunk, duzzogunk egy mittudomén, órát-másfelet, és kész, bocsánatot kérünk, megbeszéljük nyugiban, megszeretgetjük egymást és kész is, mindenki boldog. Szerintem ez már túlmegy a "normális" fogalmán, ez már inkább ideális, mint más :D

37 és 30 évesek vagyunk.

Nagyon jó kérdés. Az az érdekes, hogy amikor a házasságunkban sűrűbbé váltak a veszekedések és az összeveszések, kezdtem én is úgy gondolni, vége lesz a kapcsolatunknak. Eleinte rendszeresen hetente összevesztünk majd kibékültünk. Jött a covid időszak amikor mindenki otthon volt és mindenki marta a másikat. Szinte minden nap sírva rohantam el otthonról sétálni a falu határában mert máshová nem tudtam akkor menekülni. Amikor már minden nap veszekedtünk, azt mondtam, váljunk el már engem nem érdekel semmi. Akkor lehiggadva elkezdtünk megbeszélni dolgokat. Kinek mi a baja a másikkal, ki mit miért mondott, hogyan értette, vagy félreértette, mit szeretne másként stb. Lassan fokozatosan kiterápiáztuk magunkat azóta teljesen más alapokon van a kapcsolatunk.

Nem vitázunk apróságokon, de a lényeges dolgokat higgadtabban megbeszéljük. Vitás kérdésekben együtt döntünk és könnyebben elengedjük amin nem lényeges vitázni. A sarkalatos pont a gyerekek nevelése körül van, de már jobban meg tudjuk ezt is beszélni.

A jelenlegi helyzet úgy néz ki, hogy napi szinten is vitázunk de nem veszekszünk, nincs sértődés, nincs duzzogás, inkább elhumorizáljuk a dolgot, kicsit fejlődött az érzelmi intelligenciánk is azért. Igazából veszekedni már nem is nagyon szoktunk, mert a lényeges különbség, hogy egyikünk sem akar tudatosan veszekedni a másikkal és azért megteszünk mindent, hogy ne bántsuk meg a másikat, ne manipuláljunk érzelmileg, fontos a közös béke fenntartása. Ez nem megalkuvás hanem inkább a belső egózás elengedése.

20 éve vagyunk együtt és 3 gyerekünk van.

Szerintem a leírtak alapján most vagytok a gödör alján. Vagy kimásztok belőle közös erővel, vagy itt a vége...

Semmiképp sem házasság a megoldás. Vagy megpróbáljátok rendbe tenni a kapcsolatot, ahogy mi is tettük, vagy szétmentek.

A kapcsolat megjavításához két ember kell. Problémák mindig lesznek. Ha valaki mindig frusztrált és a másikon vezeti le a frusztràcióit az nincs rendben. Gondolj bele. A házasság neki átmenetileg jót tenne, kevésbé lenne frusztrált. De azután mindig ha bármi baj van téged fog hibáztatni?