Mit lehet egy ilyen helyzettel kezdeni? Változhat a helyzet vagy esélytelen?

Kezdem úgy érezni, mintha a barátomnak már egyáltalán nem lennék fontos. A kapcsolatunk elején nagyon jó volt minden, nagyon nagyon sokat voltunk együtt (heti 3-4 nap minimum), sokat is aludt itt, meg én is ott, mindig odafigyelt rám, érdekelte mivan velem, most pedig ennek az ellenkezője. Alig találkozunk, mindig van valami kifogása, ami miatt nem tudunk találkozni. Vagy fáradt, vagy fáj valamije, vagy a szüleinek kell ezt vagy azt csinálni, ide oda vinni őket. De ha egész nap nem kérdezem tőle, hogy talizunk e, csak este kérdezem, hogy mit csinált aznap, akkor annyi a válasza, hogy pihent, játszott a gépen, olvasott, haverokkal beszélt vagy hasonlók. Olyankor van, amikor megkérdezem, hogy esetleg nem jutott eszébe az, hogy akkor tudnánk találkozni? A válasz erre nagy többségben, hogy miért nem kérdeztem meg, biztos megint veszekedni akarok. Persze, csak amikor megkérdezem, akkor mindig dolga van, szinte kivétel nélkül. Amikor el is jön, akkor is kb a szex miatt, aztán megy is haza. De közben irogatja, hogy ő mennyire szeret, én vagyok a mindene, tervezi a jövőnket.

Programot szervezni vele egyenlő a lehetetlennel 1-2 alkalmat kivéve, főleg egy hosszabb programot, mert 1-2 óra még belefér, de több már nem, mert hogy a szülei mit fognak mondani, meg otthon balhé lesz, ha ő el mer menni otthonról.. Olyan, hogy nem az van, amit a szülei akarnak, nem opció. Ha olyan a helyzet, hogy mondjuk választania kell köztem és szülei között, például megbeszélünk valamilyen programot, vagy hogy találkozunk, de hirtelen kitalálnak valamit a szülei, akkor egyértelműen a szülei a fontosabbak, és mondjuk emiatt csúszik a találkozónk, vagy átrakja máskorra. Nagyon sokszor van ilyen, és ezek nem halaszthatatlan dolgok, csak mondjuk egy vásárlás, vagy hasonlók, (hozzátenném, hogy a szüleinek is van jogosítványa és kocsija is mindkettőnek), de őket mindig a barátom viszi mindenhova.

Próbáltam már erről nagyon sokszor beszélni vele, hogy ez így nem lesz jó, de vagy elterelte a témát, vagy mondta, hogy megpróbál ezen változtatni, de már hosszú ideje mondja ezt, és semmi változás.

Egyébként nem lakunk egymástól túl messze, kocsival körülbelül 5 perc, ha pirosat kap, tehát nem a város másik végén lakik, vagy teljesen más településen, hanem 3-4 utcával arrébb.

Ha elmondom neki a problémáimat, vagy bármit meg szeretnék vele beszélni, ami az életemben történik, teljesen olyan, mintha hidegen hagyná, nem mond rá semmit, csak aha, értem, meg ilyen semleges dolgokat. Én leírom neki a problémáimat, amit ő lerendez 1-2 szóval, nagyon max egy mondattal. Ha ő írja le, én azért próbálok segíteni neki, hátha tudok.

Nem is nagyon érdeklődik felőlem az utóbbi időben, nem is igazán van miről már beszélgetünk, mert vele mostmár körülbelül lehetetlen egy értelmes, normális, tartalmas beszélgetést lefolytatni.

Az elején nem ilyen volt, akkor mindenről tudtunk beszélgetni, érdeklődő, odaadó volt, láttam rajta, hogy tényleg fontos vagyok, most meg örülök, ha egyáltalán sorra kerülök mindenki más után. Nagyon szeretem, viszont szerintem nem így néz ki egy normális párkapcsolat.

10 és fél hónapja vagyunk együtt.

Szerintetek ez változhat idővel vagy visszajöhet az, ami az elején volt? Vagy felesleges reménykednem?