Boldogtalanság és a vidéki élet?

Van egy sok éves kapcsolatom amiben nagyon régóta boldogtalan vagyok. Feladtam a korábbi életem Budapest belvárosában és ide költöztem vidékre ahol ő él. Korábban Budapesten élt ahol megismerkedtünk, de az egyetem után hazaköltözött.

HO-ban dolgozom és a kiadásokat felesbe fizetjük, így nem tart el sőt sokszor még èn adok bele a közösbe. Nagyon hiányzik a fővárosi életem amit otthagytam. Itt a lehetőségek nagyon korlátozottak, délután egy ember nincs az utcán. A közösségi életem kimerül abba hogy elmegyek vásárolni az Aldiban. Közben mindenben a párom életéhez igazítva kell élnem. Mikor szóvá tettem mindezt és nehezményeztem, ordított velem hogy akkor majd én elvégzem a munkáit és akkor majd otthon ücsörög és lesz ideje. Van olyan hét amikor heti 7 napban nincs itthon mert a munka mellett az unokatestvére cégében is besegít hétvégente. Én pedig otthon ülhetek magam, kerékpározni megyek a jó időben, vásárolni. Nagyon ritkán megyünk el valahova kettesben és csak úgy ahogy neki megfelel. Volt olyan hogy este 6 órakor hazaállított és kijelentette hogy akkor megyünk Pestre vásárolni! Több mint egy óra az út kocsival így zárás előtt ha befutunk.

Szerinte ebbe a kapcsolatban egy gyereket kellene vállalni és akkor lesz programom.

Több alkalommal kijelentettem hogy szakítani akarok. A válasza az hogy gondoljam át és ad nèhány hónap gondolkodási időt.