Mennyit időt igyekeztek tölteni a párotokkal ?

Az emberek azt hiszik, hogy az együttélésnek forgatókönyve van, és csak működik.

Egy hosszú és tartós kapcsolatban-mindig van annyi szánva a másik emberre amire a másiknak szüksége van, nem tolakodva, nem előre eltervezve, hanem a másik emberre odafigyelve.

A házasság kezdeti időszakába, főleg egy ilyen kisgyermek mellett mint am i nálatok is van, automatikusan minden a kisgyermek érdekeit tartja szem előtt, és mindenben hozzá alkalmazkodva alakitja a házaspár a saját idejét. És ez még nagyon sokáig igy is lesz, mert a gyermek érdeke ezt kívánja.

Ahol a férfinek átlagon felüli a szakmája, speciális, különleges, és egyedi ott ez még csak hatványózódik, hiszen nem átlagos a férfi időbeosztása. Tehát nem csak a két fél fog a gyermekhez alkalmazkodni, hanem a feleség mindkettőjükhöz különleges módon kell, hogy kapcsolódjon. Másként. Ami nem azt jelenti, hogy rá ne lenne figyelve. De ezt tolerancia, empátia, türelem és önuralom nélkül nem lehet kivitelezni.

Van amikor a két fél közül az egyiknek évekig türelmesnek kell tudjon lenni, hogy mind a gyermek, mind a férj épülni tudjon, mert ha ők épülnek és úgymond virágoznak, abból autómatikusan a nő is részesül. Aztán fordul a kocka és a "reflektorfény" az édesanyára fordul-immár két embertől: a gyermektől és a férjtől. És ez így váltakozik, egészen addig amig a csemete fel nem nő, és önálló, másokért teljes szívvel felelősségetvállaló felnőtté válik. No ilyenkor tér vissza abba a helyzetben a két idős-hogy egymás felé forduljon újra, mint egykor még a gyermekszületést megelőzően voltak. Pár éve van nálunk ez jelen.

Szóval 100 szónak is egy a vége: ne dőlj be a szingli emancimanciknak, mert hamis amit adnak tanácsba és csak károd származik belőle hosszútávon.

3+ És ami még egy kulcs:

Tudj a háttérben maradni akkor amikor a másik embernek arra van szüksége, hogy önmagába forduljon-legyen akár nő, akár férfi is az illető.

5: és szerinted az jó, ha a gyerek abban nő fel, hogy egyáltalán nem lát férfi és nő közötti intimitást, szeretetet, fogalma se lesz arról, hogy milyen egy párkapcsolat?

Kérdező: én is ebben éltem. Csak utóbb derült ki, hogy az exem úgy értelmezte a családosdit, hogy van a feleség, aki mindent megtesz azért, hogy biztosítsa számára a családi hátteret, gyereket nevel, háztartást vezet, neki csak bele kell ülni a készbe, és eközben mindenfajta bűntudat nélkül nagykanállal habzsolta az életet, haverok, csajozás, szórakozás. Tehát volt neki igénye többre - csak nem velem.

Én eleinte jeleztem, hogy igenis többre vágyom, de az exem nem volt benne partner, ha nagy nyögvenyelősen az is volt, akkor abban nem sok köszönet volt. Mentálisan egy roncs lettem, nulla önbecsüléssel. Hát az aztán igazán jót tesz egy gyereknek, egy depressziós, pánikbeteg anya meg egy, a családjától független apa... Mert a gyerek ezt igenis látta, érzékelte. Elsős volt, amikor iskolai problémák miatt pszichológushoz vittem és ott a családrajzából kijött, hogy azt látja, én totálisan alárendelem magam, az apja meg szabad, mint a madár...

Na itt adtam fel. Nem rögtön, mert utána évekig terápiára jártam, de később lett új kapcsolatom és "érdekes módon" más partnerrel jutott idő mindenre. Mert nem az idő hiányzott addig sem, hanem a szándék...