Ha nem költöm rá a fizetésem felét akkor gonosz vagyok. Szakítsak?

"Ő nem diákmunkázik"

Ki az az ő?

Ha releváns választ akarsz, ne rébuszokban fogalmazz.

Tudod mikor költenék egy nőre havi 1,3 millió forintot?

Elárulóm soha

És hány évesek vagytok?

Ha még tanulsz, inkább a tini párkapcsolatokban lenne a kérdés helye.

A párod tanul vagy dolgozik?

Együtt laktok vagy külön? Ha együtt, kinek a tulajdonában, ha bérlitek, ki fizeti a bérleti díjat?

Ezt mind tudni kéne, hogy állást lehessen foglalni.

Szakíts. Önző élősködő.

(Mellékesen jegyzem meg, ezért írom minden "mennyi fizuval lehet nőm" kérdés alá, hogy önmagát legyen képes ellátni, ne nekem kelljen magamon kívül még egy másik személyt eltartanom. Ez a minimum.)

Lány is vagy, fiatalabb is, és a diákmunkád által szerzett zsebpénzeden élősködne.

Már ott nem tiszta sor a dolog, hogy te rád költöd a fizetésed felét! Legyen már tartásod!

Véletlenül se költs rá. Menjen ő is diákmunkázni.

Honnan jönnek egyre többen ezek az élősködő pasik?

Nem is értem hogyan tudod komolyan venni a barátod, aki a diákmunkád után kapott pénzt el akarja felezni a semmire, megszabja mire költsd a saját fizetésed.

Esetleg tartozol neki valami miatt? Miért kellene bármit adnod belőle azon kívül, hogy "gonosz vagy"?

Sajnos van tapasztalatom hasonló pasival. Gimis voltam, édesapám elhunyt.

Eladtuk az autót, mivel feleslegessé vált, és szétosztottuk az árát. Én kaptam belőle 200.000-et.

Még verte is a seggét a földhöz, idézem: "pénzes a nőm", amit akkor még úgy-ahogy csak egy szar viccnek fogtam fel. Nem tartottam viccesnek, de egye fene, nekem is vannak rossz poénjaim.

Nem mentem diákmunkára (egyéni problémák miatt), viszont kaptam árvaságit, ami havi 20.000 forint volt. Ez BKV bérletre ment el, sulis menzára (most tartunk a felénél), és reggeli-alapanyagokra. A maradék párezerből tudtam venni apróságokat.

Nem volt titok, tudta hogy ennyi az annyi, a kocsi-pénz meg egy egyszeri dolog volt, ami nyilván el fog fogyni egyszer. Az a pénz a nagyobb, fontos kiadásaimra volt (pl. új cipő, ha a régi tönkremegy), meg ha esetleg anyummal ketten megszorulnánk, akkor vésztartalékként hozzá tudjunk nyúlni. Lényeg ami lényeg, igyekeztem úgy kezelni azt a pénzt, mintha nem is létezne, és csak akkor nyúlni hozzá, ha nagyon kell.

Na, kitalálta a drága, hogy vegyek neki eredeti Minecraftot (kb. 10.000 forint volt asszem), ezt én hülye hagytam is kinyafogni. Ő 200.000 forinttal számolt, hogy abból neki is csurran-cseppen, nem az én kis havi párezer szabadon felhasználható pénzecskémmel.

Félreértés ne essék, én szívesen adtam volna neki bármit, csak ugye "friss" félárvának lenni azért nem fenékig tejfel. Örültem, ha anyumat minél kevésbé terhelem anyagilag.

Aztán próbálkozott még kéregetni, de emiatt meg az egyéb eltéréseink miatt inkább elbúcsúztam tőle.