Normális dolog az, hogy szakítás után 2 és fél hónapja még mindig ugyan úgy szerethetjük az exünket még úgy is ha tudjuk, hogy "melegváltás" történt?

A volt barátom elhagyott egy 29 éves nőért. Mi a válása után jöttünk össze 2 hónappal és fél évig jártunk együtt. Viszont amikor szakított velem arra hivatkozott, hogy még szereti a volt feleségét. 1 hét múlva még találkoztam vele, aztán rá 1 hét múlva már kézenfogva járkált az új nőjével. Rendesen megviselt. 1 hónapig nagyon magam alatt voltam. Most már jobban vagyok, de újra és újra rájövök, hogy nagyon hiányzik és még szeretem. Fiatal vagyok hozzá tudom ezt, de nem hiszem, hogy ebben a mai világban ez ekkora akadály lenne. Amikor utoljára beszéltem vele (történt ez 1 hónapja) akkor elmondtam neki, hogy nagyon szeretem (ekkor tudtam, meg hogy van barátnője) és rettenetesen fáj, hogy nincs velem, viszont azt kívánom hogy legyen boldog bár nem tudom neki szívből kívánni. Szeretem még mindig azt hiszem és jövőt is látnám vele, de nem akarok neki kavarni. Szeretném ha még valamikor együtt lennék vele. Erre lehet reális esélyem ?

Amúgy a volt feleségével nagyon jóban vagyok. Tud az egész dologról, hogy mi volt köztem és az exférje között és ő is jobban örülne, ha inkább velem lenne és nem ezzel a másik csajjal. Nem említettem, hogy van 2 közös gyerekük míg az új csajának 1 kislánya. A saját lányait pedig kezdi elhanyagolni és ezt a nagyobbik lányzó nagyon rosszul viseli. Álmában beszél olyanokat hogy "Apa jobban szereti xy kislányát mint minket" Ezt mondta az volt neje. Hát rémisztő.

De nekem lenne-e realításom arra, hogy nem várok rá, de úgy mond "talomban" tartom hogy hátha lesz még köztünk valami. Ő 31 éves én 21.

Köszi a normális válaszokat !