Prűd, álszent, vagy normális dolog, amikor a feleségünket/férjünket/barátunkat/barátnőnket nem elégítjük ki mondvacsinált okok miatt?

Azoknak üzennék akik lepontoztatok 0%-ra, mert azt mondtam szemét ha nem kényeztet.

A pontot leszarom, a véleményemet védeném. Szerintetek ha így teszi fel a kérdést akkor mégis hányszor fordulhatott elő az eset? mert tuti, hogy nem tegnap először, hanem volt már rá példa máskor is.

Végigolvastátok a szavait? szinte könyörögve, adhatta elő ilyen szavakkal, hogy "légyszi". És ehhez vegyétek hozzá, hogy vélhetően a párja veszettül nem támogatná, hogy félrelépjen. Akkor összesítve? ez egy elcseszett kínzás, egy megoldhatatlan kényszerhelyzet, amiben belekényszeríteni olyat akit "szeretünk" nem más, mint szemétség. Lehettek más véleményen, csak legalább valljátok be mellé, hogy önzők vagytok.

Kérdező: te pedig ne alázd magad... kergesd el a halál facára, amíg nem késő és nincs a nyakatokon közös gyerek, meg közös egzisztencia.

Etus a sírás meg romantikus?

Én pl. sosem könyörögtem - inkább kerestem máshol megoldást, és ezzel simán nem vagyok egyedi eset. Szóval akkor mi a jobb "nektek"? ugye, hogy a könyörgés...