Írnátok olyan pozitív végkifejletű történeteket, amikor a szakító fél megbánta a döntését?

Ő azt mondja, hogy még élni szeretne, és olyan erős benne az újdonság iránti vágy, hogy kénytelen volt ezt az utat választani. Szerintem az is közrejátszik, hogy megijedt attól, hogy egyre komolyabbá válik a kapcsolatunk, mert most először volt együtt hosszabb távon valakivel, és egyszerűen bekattant nála valami. Talá a legtöbben azt mondanák, hogy ezért a srácért nem kár, mert ez a hozzáállás nem vezet sehova.Az ideális férfiről alkotott véleménye kicsit irreális, és ennek a képnek akar megfelelni, ezért nem tudja elképzelni, hogy megmaradjon valaki mellett. És nem fogadja el a tényt, hogy ő nem az a nőcsábász típus, hiába, hogy megvannak hozzá az adottságai, de a természete nem ilyen.

Na , tehát erre hivatkozva vetett véget a kapcsolatunknak, és hozzátette, hogy szeret, de nem tudja ezeket leküzdeni magában. Hiteles forrásból tudom, hogy 2 hónapja alig mozdul ki otthonról, magába van zárkózva, és nagyon nincs jól. Tehát abszolút nem állt rá arra az életstílusra, amire úgy vágyott, pedig ennyi idő alatt már igazán megtehette volna, ha tényleg erre van szüksége. De még mindig padlón van miattam, és csak remélni tudom, hogy idővel észhez tér.