Miért nem szeretik a szólóban élők, hogy egyedül vannak?

Mert ez úgy is csak 1 átmeneti állapot, nem kellene inkább kiélvezni, és az előnyét nézni a helyzetnek?

Én imádom ha a magam ura lehetek, és nekem nehezemre esik, hogy valakihez alkalmazkodjam, de megteszem ha szeretem.

Nem értem, ha valaki egyedül van, miért kell magányosnak is lennie? A 2 nem függ össze szerintem.

És miért függenek olyan sokan a másik embertől? Úgy értem, ha szakítanak valakivel, akkor saját magukat 'senkinek' érzik, nem kéne ennyire függni a társunktól. Ez nem azt jelenti, hogy saját magával nincs kibékülve?

Szóval, a szingli csajok, pasik miért nem képesek élvezni ezt az állapotot?