Szünet-szakítás-türelem?

A kérdésem a következő: másfél éve vagyok együtt a párommal ez egy távkapcsolat és titkos. Két hete találkoztunk utoljára. Az utolsó találkozásunk nem úgy sikerült ahogy szerettem volna. Az igazság az, hogy eddig havonta egyszer találkoztunk viszont a két héttel ezelőtti találkozás előtt három hónap telt el. Sok minden összejött neki ami miatt nem tudott jönni. Azt nem akarta, hogy én menjek oda ahol ő lakik.

Szóval két hete találkoztunk,de csak pár órára. ( Egyébként minden nap írunk egymásnak. )

A találkozásunk után nem éreztem jól magam, az igazság az, hogy már elötte is szenvedtem, mert már nem azt és nem úgy kapom mint a kapcsolatunk elején. Ezt már akkor elmondtam neki, azt mondta sajnos most ennél többet nem tud adni…akkor megnyugtatott, megbeszéltük. Aztán találkoztunk. És még rosszabb lett a helyzet. Lehet sokat vártam a találkozástól a három hónap után…nem tudom.

Ezt megint elmondtam neki, hogy ettől többet szeretnék és mennyire hiányzik az a kedvesség,figyelmesség amit régen kaptam. Inkább szakítsunk ha ezekre már nem képes.

Megint az volt a válasz, hogy az elkövetkezendő három hónap valószínű megint ilyen lesz, rengeteg a munkája…ő nem akarja befejezni de rajtam múlik hogyan tovább.

Azóta is mindennap írunk egymásnak, de érzem valami megváltozott, arra gondolok megharagudott amiért „elégedetlenkedtem”. Kérdeztem tőle azt mondta nem haragszik.

Mégis a sorai olyan ridegnek tűnnek.

Legszívesebben azt mondanám legyen szünet, döntse el tényleg akar-e még velem lenni. De tudom mi a véleménye erről, nála a szünet a szakítást jelenti.

Arra gondoltam pár napig nem jelentkezem…talán érzi milyen a hiányom…és átgondolja még egyszer, nem kérek sokat pár jó szót és, hogy érezzem szeret és oda van értem. Bár Ő azt mondja ha nem szeretne nem írna…de nem mindegy mit ír…szerintem…

Hogyan lehetne elérni nála, hogy eltudja dönteni mit akar? Illetve ez hülye kérdés, hiszen ő akarja tovább…csak nem érti én így nem érzem jól magam.