Mennyire várjátok el a tökéletességet a párotoktól?

Mindenki szuverén joga olyannak lenni amilyen. Ha összejössz vele és megismered Ő milyen, akkor azzal együtt el is fogadod. Akadhatnak apró hülyeségek persze, amit az ember szívesen változtatna a másikon (zoknit ne hagyja a földön és társai), de ennek nem lenne szabad átbillennie az egészséges határokon. Vannak esetek amikor már azt mondom, hogy egyes emberek sértik a párjuk személyiségi jogait! Pl. megmondja hova, mikor és kivel mehet...

Nekünk idáig a "legdúrvább" vita a dohányzás miatt volt :)

A konkrét kérdéseidre válaszolva:

Meghízik/lefogy: ha nem az ő hibája (betegség) akkor igen. Egyébként van egy sáv amin túl ösztönözném. Nem mondom, hogy elválnék, de odafigyelnék rá. Már csak az egészsége miatt is ami rám is kihat.

Dohányzás: elfogadnám, de kicsit félteném.

Ivás: Alkoholista mellett nem élnék. Apám az volt (nem volt ugyan agresszív, de folyton bódult) hát soha többet nem nézném ezt mindennap.

Igénytelenséget nem viselnék el/nem szagolnám:)

Ha elveszíti a munkáját de tényleg KERES az sem szakító ok, de ha kényelmes neki akkor tarthatja más.

Szerintem ezek nem olyan nagy elvárások! Nem tökéletest kerestem, én sem vagyok az. Mindenkinek vannak hibái.

Ami zavar benne az a következetlensége. Nagyon az, sajnos a gyereknevelésben is. Egyszer kijelent valamit, utána nem tartatja be. De ha "csúnyán" nézek akkor csinálja :)

Ha szeretek valakit, akkor elfogadom a hibáit is, tehát nekem úgy tökéletes. Minden szempontból tökéletes ember meg nincs. :)

A hűség és az őszinteség számomra alap dolog, ebből nem engedek, és nem tudnék valaki olyannal lenni, akitől nem kapom meg.

Ha meghízik, nem zavar, de ha az egészségét veszélyeztető mértékben, akkor nyilván megpróbálnék segíteni rajta.

A dohányzás zavarna, őszintén szólva nehezen viselném...Az ivás csak akkor, ha alkoholista, vagy nagyon túlzásba viszi.

Azt, hogy igénytelen legyen, nem tudom róla elképzelni, de ha rendszeresen büdös lenne (nem egészségi okokból), azt nem hiszem, hogy elviselném.

Szakítanék, ha megcsalna, össze-vissza hazudozna, ha megverne, ha csúnyán viselkedne velem (pl. folyamatosan megalázóan beszélne velem).

A többi közül a dohányzás, amin próbálnék változtatni, illetve az olyan dolgokon, amiket valaki annyira túlzásba visz, hogy az már nem normális (pl. játékfüggőség is lehet ilyen). De nyilván megbeszélném vele, megkérném, segítenék neki.

Ezek olyan dolgok, amikben ha akar, tud változni az ember, persze csak akkor működik a dolog, ha mindketten teszünk érte.

Amit nem fogadnék el és szakítanék: ha megcsalna, megütne, ha igénytelen lenne (nem fürdik, nem mos hajat, fogat, az elhízás nem ide tartozik szerintem), ha nem tisztelne vagy ha egy vita alkalmával is, idegesen olyanokat vágna a fejemhez ami után nem tudnék rá ugyanúgy nézni, illetve ha alkoholista lenne. A munkatalálás csak akkor idegesítene ha abszolút semmit nem tenne érte, hogy legyen új.

Ami bosszant azok csak ilyen minimális dolgok, hogy pl. ha kaját vesz elő, képes percekig a nyitott hűtő előtt állni és válogatni. Engem ez zavar, de nem ad okot vitára egyébként :)

Nálam egyetlen egy válóok van az pedig a megcsalás. Ezt már a legelején megmondtam. Szerintem ő sem bocsájtana meg nekem. Amúgy 8 éve vagyunk együtt.

Már dohányosan ismertem meg, így ezt az elején elfogadtam , én nem dohányzom. Igazából sok mindenre találtunk már megoldást, szerintem csak a megcsalást nem venné be a gyomrom, a többin lehet változtatni. Mi általában kompromisszumot kötünk, hogy mindenkinek jó legyen.Pl a lakásban nem dohányzik, de a kazánházban lehet.Ha van kedvem kimegyek vele,és önként szívom a füstöt , ha nem akkor nem.Szóval nem erőlteti rám. A hízás fogyás nem téma, mindketten szedtünk fel valamennyit az összeköltözés óta. Ő neki jól áll, hogy nem olyan sovány emberesebb lett. Én fogyózni akarok, de így is szeret. Ha nagyon nehéz napja van és eldől a fotelben akkor erőltetnem kell hogy menjen fürödni, ilyenkor vagy engedek neki vizet , vagy ordibálok vele hogy csináljon valamit a lábával mert büdös.De általában együtt fürdünk , nem nagyon van gond vele.

Mi 18 évesen jöttünk össze és kb 2-3 évnél voltak komolyabb gondjaink. Ezek nem ilyen egyszerűbb problémák voltak mint fürödni vagy nem, hanem sokkal összetettebb. Megkellett szoknom a családját, akik nagyon lehúzták és kihasználták. Ebből sok problémánk fakadt. Nem bírtam elnézni hogy mit csinálnak vele, engem nem nagyon lehet, és nehezen bírtam.El kellett fogadnom hogy ugrani kell neki ha ők füttyentenek mert utána nagyon gáz lesz neki otthon. Ez a példa csak 1 a sok közül. Sok vívódás után rájöttem hogy kell nekem ez az ember, és a családja nem ok arra-ha mindkettőnknek nagyon nehéz is- hogy eldobjuk a másikat. Mikor különköltöztünk az egy nagy megváltás volt, csak így láttuk értelmét a dolognak. Azóta nagyon jól megvagyunk, csak apró cseprő vitáink vannak néha. Megszűnt a feszültség.

7 vagyok

És szerintem van abban valami amit valaki írt, hogy alapból hasonlóak vagyunk. Hasonlóan gondolkodunk bizonyos dolgokról. Szerintem ezért is vagyunk meg ennyire jól. Ugyanúgy állunk a pénzhez, az italhoz és még sok mindenhez.ugyanazok a céljaink,