Lányok, nők! Ti érdemesnek tartanátok folytatni egy ilyen kapcsolatot? Volt már veletek ilyen?

Arra gondolok, hogy van egy barátom, akit nagyon szeretek, tényleg, de nem vele képzelem el túl hosszú távon a dolgot, ami azt jelenti, hogy tudom, hogy nem vele szeretnék összeházasodni, nem tőle szeretnék gyereket. Most még ez jó, mert egyelőre nem is szeretném ezeket, de szerintetek ez okoz bármiféle problémát?

A másik meg, hogy nagyon különbözőek vagyunk, ő realista, én meg inkább álmodozom, ebből kifolyólag nem tud úgy buzdítani, támogatni, ahogy én azt elvárnám. Persze, az megy, hogy: sikerülni fog, ügyes vagy, stb, de ezentúl nem sokat tud hozzátenni a dologhoz, mivel nem ért hozzá. (gondolok itt pl. művészetekre, amik engem érdekelnek)

Álltunk már párszor a szakításhoz nagyon közel, de valamiért mégsem tudom elengedni, és úgy érzem, hogy túlságosan szeretem, ami sokszor megnehezíti az ítélőképességemet is. Beszélgetni erről senkivel nem tudok, nem igazán rendelkezem ilyen emberekkel.

Ti mit gondoltok?