Van értelme ezen gondolkoznom még? (folytatás lent)

17 éves lány vagyok, a (volt) barátom 20 éves. Közel két éve jártunk, sosem volt problémamentes a kapcsolatunk, de mindig mindent meg tudtunk beszélni. Egy ideje éreztem, hogy valami nincs rendben, folyamatosan mondtam, hogy mondja el, beszéljünk róla, ő pedig gúnyolódott, hogy attól semmi se lesz jobb, ha megbeszéljük. Kétszer hazudott nekem, lányokról volt szó, nem csalt meg, csak olyan dolgokat írt nekik, amik rosszulestek. Azonban tegnap kiderült valami, amitől sokkot kaptam: augusztus óta msn-ezett egy másik lánnyal, és olyan dolgok voltak a beszélgetésben, amiket azért nehéz nem félreérteni, például: a lány telefonos operátor, és a barátom megkérdezte, hogy mi az a szám, ahol rögtön őt kapcsolják, és ugye nem ellenőrzik a civil beszélgetéseket? Illetve dícsérgette a képeit, csókokat küldözgetett neki (ezzel csak annyi a gondom, hogy fordított esetben én már megcsalom őt szerinte), ha szóbakerültem, akkor lerendezett két szóval, azt is bunkó módon. Amikor ez kiderült, tagadott, utána bevallotta, de akkor is hazudott. Állítása szerint akkor éppen rosszban voltunk (aznap beszélgettünk arról, hogy mennyire jó, hogy így szeretjük egymást, és együtt megyünk egyetemre, tehát ennyit arról, hogy rosszban voltunk), és részeg (a beszélgetés úgy szakadt meg, hogy közölte fintorogva, hogy mennie kell - akkor jött hozzám, egyáltalán nem volt részeg). Amikor közöltem vele, hogy undorodom tőle, és utálom, akkor összeomlott, éjjel össze-vissza vagdalta magát (nem emo, kérem az ilyen válaszokat mellőzni, fogalmam sincs, hogy miért jött rá ennyire az ötperc), zokogott, én meg sajnos-nem sajnos mindent a fejéhez vágtam, amit csak lehetett. Ő csak annyit tudott hajtogatni, hogy nem érti, miért csinálta ezt, és ezerszer megbánta, és szeret. Amikor ezt elmeséltem egy barátomnak, azt mondta, kegyetlen voltam vele, és pár hét múlva újrakezdhetnénk. Nekem fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, néha arra gondolok, hogy egy-két hét múlva visszafogadnám, máskor pedig bevillannak a mondatai, és az, hogy amikor olvastam, mennyire megalázottnak éreztem magamat, és üvölteni tudtam volna. Mit tennétek a helyemben? Természetesen magamnak fogom eldönteni, ennyire már azért nagykislány vagyok, de érdekelne, hogy ki mit gondol. Szerintem kicsit sem voltam kegyetlen, mert tudni kell a volt barátomról, hogy egyébként nincsenek lánybarátai, csak olyanok, akikkel korábban járt, vagy szeretett volna, tehát nem az a típus, aki barátkozik ok nélkül lányokkal (arról ne indítsunk vitát, hogy létezik-e fiú-lány barátság, kérlek Benneteket!). Egyébként ez az egész tegnap éjjel, és ma reggel zajlott le. Elnézést a hosszúságáért, még így is próbáltam rövid lenni... Előre is köszönöm a normális válaszokat!