Túl reagálom, vagy tényleg bunkó volt a barátom?

Nem gondolom, hogy túlreagálod.

Ha ilyen helyzetben lennék, nem lennék durcás, nem veszekednék emiatt vele. Egyszerűen nem keresném, amíg ő nem keres, és ha keres, akkor sem mennék hozzá én, ha találkozni akarna, illetve akárhol is találkozunk, most egy ideig kevesebb időt töltenék vele.

Többet pinennék, inkább magammal foglalkoznék, kimozdulnék egy kicsit nélküle, elfogalnám magamat olyan dolgokkal, amik nekem örömet szereznek, aztán majd kiforrja magát a dolog, ha ő is elgondolkozik a történteken, meg azon, hogy hogyan tovább.

Tudod, azért jó lenne, ha te is észbe kapnál. Nyilván OKKAL akart nyugit és nem a rizsázásod hallgatni.

Érthető, hogy kiakadt, és ha csendben maradsz egy kis ideig, akkor valószínűleg veled is foglalkozott volna.

Nem kell állandóan locsogni, csak azért, hogy "mégis beszélgessünk valamiről".

Sokszor én is nagyon szívesen beszélgetnék a párommal munka után, de látom rajta, hogy fáradt és békén hagyom. Kockul egy kicsit, zenét hallgat és tíz perc-negyed óra után ő maga jön oda.

Velem is előfordult, hogy hazaért, én meg mondtam-mondtam-mondtam és öt perc után szólt rám, hogy fogjam be.

Na, ezt 2-3x eljátszottuk, most már elmondom röviden, mi volt, kiülök vele enni, és ha nagyon magába van roskadva, akkor csendben maradok - vagy pár szót szólok -, míg át nem zökken.

De fordítva is: engem is zavar az, hogy csak fél óra nyugira vágyok, és ő zizeg, bújik... ráadásul nem is figyel, hogy csendet akarok egy kicsit, hanem mászik, ölel, stb. Ilyenkor én is rászólok, hogy kicsit hagyjon békén. Akkor meg: "mi a baj?!" Na, itt szokott elpattanni cérna, és hagyom ott a fnébe. Tudja, hogy elmondom, ha gond van, és nem fogja fel, hogy néha jól esik csak nézni a semmit és erőszakoskodik, hogy biztos bajom van.