A barátnőmnem gyakran vannak kirohanásai!?

1. Hány évesek vagytok??

2. a "kirohanás" szó nagyon bunkó megfogalmazás, ehelyett inkább beszélgessetek nagyon sokat, arról is, hogy milyen gondjai lehetnek a családjában. Ilyen felugrásoknak sokszor a rámenős, nyomulós, diktatórikus szülők az okai, illetve a kétszínű, megbízhatatlan (stb.) "barátnők".

Én is ilyen vagyok sajnos, nagyon sokszor letolom a párom, ha épp nem úgy csinálja, ahogy elképzeltem. Én általában talpraesettebb vagyok, régebb óta vagyok önálló, mint ő.

De ezen kívül is frusztrált vagyok, sok dolog miatt kell fájnia a fejemnek, amit a barátom nem tud befolyásolni, csak elviselni, és kivárni a végét. Egészségügyi vizsgálat, állatorvosi vizsgálat, pénzügyi gondok, stb.

Ezek idővel lecsitulnak nálam, de addig vannak pillanatok, mikor robbanok. Ezt barátom is tudja, én eleget elemeztem magam, és tisztában voltam azzal, hogy ilyen vagyok, nem is titkoltam előtte. Mondtam, hogy akkor hagyjon, ha kiordibáltam magam általában lecsillapodom. Ilyenkor annyit tud tenni, hogy nem kerül az utamba, rám hagyja, később úgyis puncsolok miatta és bocsánatot kérek. Olyankor jó, ha senki nincs mellettem, akkor magamba káromkodok, és lenyugszom.

Bár hozzá kell tennem, hogy én utcán nem csapok balhét, nem ordibálok, általában otthon robban ki belőlem. Ezen kívül én is imádom páromat, és igyekszem mindent megadni neki. Csak néha betelik a pohár, és borul. És a sok aggódni való miatt egy gyakrabban jön el, mint másoknál.

En is ilyen no vagyok. Es nekem is ramenos, eroszskos, diktatorikus szuleim vannak. Mar tobb, mint 10 eve elkoltoztem toluk. De nem felejtek. Tudom, h a gyerekkor meghatarozza az embereket. Ah Te is, en is keresem a megoldast.

Amig egyutt eltunk a szulokkel, minden nap elmonda apam, h ez lesz az utoldo napom az eletembol, ha nem csinalom meg ezt meg azt. ( Pl. nem jovok ki a wc-rol, vagy ilyesmi.) Naponta megvert borotvaszijjal. Mindig elmindta, h ronda es dagadt vagyok. ( 4 eves korom ota sportolok, most is sprinteket futok 2-3x, foldharcolok heti 2x, kondizok heti 1x- meg meg csinaltatt nagy melleket.) Amikor a muszaki diplomat csinaltam ( megcsinaltam ) , naponta mondta, h hulye vagyok, ugyse tudom megcsinalni. Ha szakitott velem valaki, akkor is leoltott, h undorito vagyok.

Na ezeket nehez eltemetnem magamban. A mai napog utalom oket es a halalukat kivanom. Ha egy szituban ujraelek vmit ebbol, akkor orditok , veszekszek. Ha feltekeny vok valakire, pedig nem kene, akkor jol megverem a csajt. Elvezem, ah szenved. En ok nelkul kaptam minden nap a verest. A baratomat nem verem meg soha. Mindig a csajokat korulotte. A szuleim szerint erzesek nem leteznek. Szerintu , ha el akarsz erni valamit, kenyszeritsd ki az emberekbol barmilyen eszkozzel. ( Diplomas szuleim vannak, ertelmisegi munkakorrel, kepzett csaladi hatter, felmenok.) A lelki terror, zsarolas, eletveszelyes fenyegetes mindennapos volt es meg ma is. De mostmar en is fenyegetem oket sokszor. Hisz ezt tanultam.

A munkamban is sikeres vagyok. Folyton kepzem magam. De a gyerekkoromat nem tudom eltemetni.

Mindig elemzem, h miert veszekedtem, vagy orditottam. Hasonlo helyzetben tegnap nem orditottam es nem veszekedtem.

Az idore keszules engem is kicsinal. Idoben keljen fel a bnod. Legyen idoerzeke es tervezze meg a napjat naptarral. Az nekem is segit.

N

Szerintm sokunknál van ilyen, csak meg kell tanulni kezelni. Én mondjuk tájékoztatni szoktam, hogy most ne szólj hozzám és ne is érj hozzám, tudja, hogy miért mondom. Eltelik pár perc, max fél óra és minden jó. Csak közben be kell tartani a kérésem, aztán ha átment, odamegyek, megölelem és boldogság van.

Nem tudom, hogy a barátnődnél is valami ilyesmi lehet-e a helyzet, egy próbát megér, szerintem rosszabb nem lesz.

A helyedben megbeszélném vele, hogy ő ilyenkor mit szeretne, hogyan lenne neki jobb, hátha többet tud mondani. Esetleg megkérdezhetnéd, van-e valami ötlete, miért van ez.

#3-as vagyok.

Nekem nagyszerű szüleim voltak/vannak. Elvárták a legjobb teljesítményt, de nem ordítottak, nem terrorizáltak lelkileg sem, nem is vertek. Ettől lettem maximalista, ami egyáltalán nem zavar.

Nekem a gyerekkorom volt rossz. Egykeként én mindig a felnőttekhez húztam, a gyerekek utáltak, bántottak, ha volt is barátom, az érdekbarát volt. Csúfoltak, wc-be zártak, én vittem el a port mindenért, ezért egy idő után már nem folytam bele az iskolás ügyekbe.

Ez középsuli óta változott, ott már befogadóbb közbe kerültem, fiúk közé (általánosban is a lányok bántottak nagyon sokat). Azóta embergyűlölő lettem (főként az állatvédelemben látott borzalmak és a gyerekkori dolgok miatt), ami szintén nem gond, barátom is az.

Viszont én lehet a maximalizmuson miatt vagyok ingerültebb olykor, ha valami nem úgy van, ahogy akarom, pedig lehetett volna (pl nem tudtam annyit eltenni, nem annyit költöttem, amennyit akartam, hanem többet) akkor feszült leszek. De a tömeg miatt is ingerült tudok lenni, de azt is megérti barátom, mert ő is :D

Szóval beszéljétek át, én sokat beszéltem erről barátommal, így neki csak az esik rosszul, ha mérges vagyok, és elküldöm magam mellől, mert nem akarok vele kiabálni. De majd megszokja ezt is :)

Nem minden nő kedves, szerény, nyugodt minden pillanatban.

Ezt nekem se tudta a barátom kezelni. Megértem, lehet ilyen szempontból nem passzoltunk. De az is igaz, hogy ez egy nagyon emberi tulajdonság... rohanunk, ideges vagyok, megtörténik. Elkönyveljük, lépünk tovább.

Ha megtanulod nem a szívedre venni, neked is könnyebb lesz.