Akinek más anyanyelvű a párja, az hogyan. (? )

Sziasztok, lenne egy kis problémám, amellyel kapcsolatban szívesen hallgatnám meg olyanok tanácsát, akik kicsit is kompetensnek érzik magukat a témában :).

Szóval! Már egy ideje távkapcsolatban élek a (számomra) idegen anyanyelvű párommal, eddig semmi probléma nincs is, korábban hónapokat éltem az országában, a szokásokkal tisztában vagyok, a kultúra, a közeg nem idegen számomra (viszont akkor nem volt szükségem a helyi nyelvre, elég volt az angol), viszont most, hogy az ottani életem véget ért, és ingázunk, egyre többször szembesülök azzal, hogy beszélnem kellene a nyelvén. Azonban (korábban ez soha nem fordult velem elő, könnyedén tanulok idegennyelveket, angolul is folyékonyan beszélek) akkora gátak, falak és félelmek vannak a fejemben az ő nyelvével kapcsolatban, hogy egyszerűen leblokkolok, és ha rá gondolok ezek a szituációkra rögtön sírni tudnék. Arra már rájöttem, hogy attól félek, hogy kellemetlen helyzetbe hozom őt a hibás, idióta makogásommal (ha egyáltalán meg mernék szólalni, amit pont emiatt nem is teszek) vagy magamat, ha vele vagyok (illetve előtte), és akkor mindenki azt fogja gondolni róla, hogy szerencsétlen valami fogyatékossal jár (elnézést a szóhasználatért). Ide s tova összesen kb. már kb. 8 hónapja próbálom tanulgatni az ő anyanyelvét, és egy csomó mindent meg is értek, nem azzal van a baj, hanem az előbbi félelmekkel... Például pár napja is együtt voltunk, nála külföldön, találkoztunk egy barátjával, és a délutánom kb. azzal telt, hogy kussban voltam, illetve borzasztó kínos helyzetbe hozván magamat még a wc-re sem tudtam egyedül elmenni, mert hiába kérdezgettem az embereket, ők nem beszéltek angolul, én meg nem értettem meg annyit se, hogy "jobbra-balra, de fizetős a mosdó". És akkor ezek után visszakullogtam az asztalunkhoz, és próbáltam diszkréten leplezni, hogy majd bepisilek konkrétan, miközben csöndben ültem, és hallgattam őket, hogy nem értem, mit beszélnek ők ketten... És sírni tudnék komolyan, mert ezzel is őt hozom kellemetlen helyzetbe, hogy konkrétan el kell kísérnie wc-re, mert egyedül leblokkolok, ha meghallok két szót az ő nyelvén. És ő is folyton kérdezgeti tőlem, hogy mondjak valamit, miért nem stb., mert tudja tanulgatom és látja is, hogy értek dolgokat, de már mondta is, hogy nem kérdez többé, mert úgyse mondok semmit.

Hihetetlen nagy lúzernek érzem magam, de nem tudom hogyan kellene elkezdenem megszólalni. Társaságban csak leégetném őt is, meg magamat is, ha csak ketten vagyunk, akkor meg eszemben sincs megszólalni... ugyanakkor meg látom őt a saját nyelvén beszélni, és olyan könnyedén, vidáman beszél mindig, és folyton azon jár az agyam, hogy "de, jó lenne neki, ha velem is így beszélgethetne...".

Köszönöm, ha bárki tud segíteni valami tanáccsal!