Nem tudom elhagyni a párom véglegesen de megismerkedtem valakivel?

Meg lehet érte kövezni, hogy két embert hülyítek de nem tudom mit kéne tennem. Adott egy pár éves kapcsolat ami már az első félévben halálra volt ítélve. A páromra évekig vártam, ő az első szerelmem. Rengeteg pénzt, időt és energiát beleöltem ebbe a kapcsolatba. Mindketten tudjuk hogy 80-20 hogy ki mit adott bele. Segítettem neki megtalálni a stílusát, megnyílni az emberek felé, még a saját családja is szóvá tette hogy mennyit változott mellettem a pozitív irányba. Neki nagyon kényelmes ez a kapcsolat, semmit sem kellett tennie én megoldottam bármit. De elfáradtam. Nem az édesanyja vagyok, nem az én dolgom őt nevelni felnőtt férfiként. Nem vagyok boldog, de nagyon szeretem, lévén ő az első szerelmem. Félek, hogy nem találok jobbat és ha egyszer vége utána nincs visszakozás. A másik srác eredetileg csak azért érdekelt mert nagyon más élete van mint nekem. De azt érzem néhány találkozó után hogy elkezdtem hozzá kötődni. Kedves, figyelmes és nagyon jól esik hogy érzem mennyire odáig van értem. Nem akarnék tőle komoly kapcsolatot. Nem tudnék egyikből a másikba ugrani, de tényleg jól érzem magam vele. A jövőbeli terveink azonban nem egyeznek és ez nem is nagyon fog változni. Attól félek, hogy mindkettejüket csak bántanám ha ez így folytatódna. Muszáj lenne választanom. Egyszerűbb lenne ha mindkettővel elvágnám a kapcsolatot, de vagyok annyira önző hogy ne akarjak teljesen egyedül maradni. Nem hiszem, hogy bárki tudna ezen segíteni de jó érzés legalább kiírni magamból, mert szégyellem magam a kialakult szituáció miatt és nehezen tudnám a családommal/barátaimmal ezt megbeszélni. A családom nem szereti a párom, főleg amiért boldogtalannak látnak, de ezt a görcsös ragaszkodást nehéz elengedni mindegy mennyire vagyok/leszek szomorú.