Egy csendes nőre miért csodálkoznak rá? Mintha valami fura dolog lenne, úgy kezelik.

Nincs azzal baj,ha valaki csendes és félénk.

Idegen társaságban én is nehezen engedek föl,de ismerősök között is szűkszavú..mondjuk azért az már nehéz eset.

Én a barátok előtt hangos és bőbeszédű vagyok,hiszen őket már ismerem,de ha ismeretlennel csak pár szót is,de beszélgetni kell.

Akkor hogy barátkozol?

"Ez ismerkedésnél is baj szokott lenni, sosem tudom mit mondhatnék a másiknak..."

Ez azért már picit fura lenne. Hiszen ha ismerkedsz valakivel, akkor valamennyire nyilván tetszik és szimpatikus, tehát akarsz róla többet tudni, kérdezel, meg gondolom ő is kérdezget.

Aztán innentől már kapcsolódnak egymásba a témák, hogy "jaj igen a múltkor is hogy jártam", meg "érdekes, hogy ezt mondod, mert erről nemrég beszélgettünk a haverokkal és ott az volt az uralkodó vélemény, hogy..."

Nem hiszem el, hogy nincs semmiről véleményed, nincs semmiben tapasztalatod. Nem bántásként mondom, csak gondolj bele, mindenki ezekről tud beszélni. Ideákról, történetekről, tapasztalatokról... Ilyenjei pedig mindenkinek vannak.