Hogy lehet elfogadni hogy a párom számára értéktelenné váltam? Hogyan tovább?

Sziasztok. Az a helyzet hogy olyan lány vagyok aki nagyon nehezen tud másoknak őszintén megnyílni, és komoly érzéseket táplálni más iránt-

ezért is alakulhatott úgy hogy 20 évesen volt az első kapcsolatom- előtte akik tetszettek és alakultak volna bunkón elutasítottak, de nem vagyok csúnya voltak akik össze akartak jönni velem csak ott én nem éreztem az összhangot. 20 évesen lett az első barátom, akinek előttem voltak női de senkivel se volt neki az igazi, és szinte egekig magasztalt hogy megtalált engem, én voltam kb a mindene, rengeteg közös szokásunk, dolgunk lett, közös humorérzék és rengeteg dolog ami miatt nagy volt az összhang és én is boldog voltam hogy találtam egy ilyen férfit.

Úgy éreztem kezdetekben felnéz rám, és becsül hogy vagyok neki- bár azért sok tekintetben éreztem hogy nem feltétlen van így(pl. szülinapokkor nem törődött vele nagyon hogy jó legyen, kevés kettes nyaralás volt, ink a haverok voltak későbbiekben előtérben de mellette ott volt hogy szeret , gondoskodott , babusgatott stb).

A személyisége olyan, hogy szeret a középpontban lenni és egyre inkább ez mutatkozott meg. 3 éve voltunk együtt amikor új melóhelye lett ahol sok vele egykorú ember volt és mindig ment csapatépítőzni, rengeteg haverja lett onnan, és látszott hogy szép lassan elszáll, egyre többet hanyagolt és akkor nagyon sokat veszekedtünk és szakított velem hogy neki terhes ez a kapcsolat, az értem való felelősségvállalás stb. Aztán úgy hozta hogy az én unszolásomra (sajnos), kibékültünk, és a 4. év úgy ahogy de boldogan telt, "visszatért a régi varázs". Most már 4,5 éve voltunk együtt, ismét melóhelyet váltott (nem a karantén tett be), és ismét elkezdett elszállni hogy népszerű ott, meg egyre többet bunkózott velem, mindenbe belekötött - hogy mit viselek, mit csinálok, semmi sem tetszett neki. Én éreztem hogy ez nem jó jel, és mondta hogy nem boldog már velem, hogy 4,5 éve amikor összejöttünk az akkori énjének én voltam a tökéletes nő, de most már más fajta nőre vágyik, és hogy nem illek már hozzá.

Ja és hogy nem tud tisztelni, becsülni- azok után hogy minden szar pillanatában ott voltam, folyton támogattam őt mindenben, gondoskodtam róla- tudom hogy veszekedtünk sokat de azt érzem jóságos voltam vele, hogy jó barátnő voltam. Hideg zuhanyként ért az egész és egyszerűen ezek a szavak amiket mondott annyira bántanak hogy nem tudom ezen mikor leszek képes továbblépni? Ott voltunk az összeköltözés előtt, a családja is borzasztóan szeretett engem, én is már otthon éreztem magam az ő családjában, ott volt a biztos jövő a lakás stb., erre most szertefoszlott minden.

Egyszerűen nem gondoltam volna hogy valaha elhagy mert pár éve én jelentettem mindent, és annyira egymásra éreztünk hogy tényleg azt gondoltam mi együtt maradhatunk a nehézségek ellenére.

Én kértem hogy beszéljük át, hogy a nehézségeket vészeljük át, meg tudjuk oldani csak adjunk időt, de nem akarta. Nyilván nem tudok azzal mit kezdeni ha ő másra vágyik és nem szeret (elv 3. nincs), de azok után ami köztünk volt és felépítettünk, a közös humor a közös bolondságok egyszerűen nem tudom elképzelni hogy mással hogy lesz ez meg és hogy ami elmúlt az sosem lesz? Itt vagyok most már 25 évesen, és rajtam a nyomás hogy 30 éves koromra szerettem volna férjhez menni, gyerekeket stb. És persze lehet mondani hogy van még időm meg lehet ismerkedni, de én vele akartam volna az életet- ami tudom hogy így nem lehetett volna boldog-

de alapóbl nehezen jött össze ez a kapcsolat mert nagyok körülöttem a falak és nem tudom hogy ki fogja tudni ezt lebontani, ráadásul nem tudom hogy fogok tudni valakiben bízni , ha 4,5 év után mindent beletettem testileg lelkileg a kapcsolatba és kilettem dobva hogy ez már kevés..nem akarok újra így járni.. és félek olyanoktól hogy mi van ha kicsúszok az időből stb.?

Nyilván hiányzik a családja, a közös összebújások de ugyanakkor azok után hogy ezeket a fejemhez vágta a végén hogy nem tisztel stb nem tud hiányozni ugyanakkor a régi dolgok mégis hiányoznak, és amiatt vagyok magam alatt hogy ennyire megváltozott. (Ő is 20 volt)..tehát lehet mondani hogy ennyi év alatt meg a 20as éveid elején változol, én is változtam de gyökereimben ennyire nem..

meg ilyeneken emésztem magam hogy most akkor olyan vett el a szüzességem aki nem tisztelt, vagy akkor még tisztelt most már nem? vagy nem értem..

hogyan lehet felállni ebből? Ellehet majd felejteni, felül írhatja más?

25L