Hogy lehet egy szakítást túlélni? Lehet még ennyi idősen új életet kezdeni?

31 vagyok, és tegnap szakítottunk a párommal. Az egész akkora egy hülyeség igazából, mert a legnagyobb problémánk az, hogy kb heti hét napból ötöt a haverjaival akár tölteni. Már együtt élünk, de neki nem számít, hogy én épp mikor vagyok szabad (műszakban dolgozom), ha a haverok épp az én szabadnapomon érnek rá, akkor ők az elsők.

Tudom, alapból az ilyet el kellene engedni, de én annyira túlérzékeny vagyok, hogy pánikrohamokkal küzdök, és csak azon kattogok, hogy mi velem a baj, miért csinálja ezt velem már megint egy pasi, miért hitegetett, miért nem vagyok elég jó? Teljesen kivagyok, nem tudom hogy fogom túlélni a következő napokat, heteket, hónapokat.

Szüleim azt akarják, hogy költözzek vissza hozzájuk vidékre, így a munkahelyemet is itt kellene hagynom (amit amúgy nem igazán szeretek).

Hogy lehet ezt túl élni? Saját tapasztalatokat szeretnék olvasni, amik végül happy enddel végződtek.