Tudom hogy ő nem tesz jót nekem ,mégis vágyom rá. Mi tévő legyek?

Fiatal felnőttek vagyunk ,egyikünk élete sincs kialakulva még. Három évig voltunk érzelemhullámal teli kapcsolatban. Voltak kissebb nagyobb mosolyszünetek ,nagyja részét ő indítványozta. A kapcsolatunk úgy nézett ki hogy én voltam a csendesebb, visszahúzódóbb , viszont ha valami nekem nem tetszett akkor azt én őszintén leírtam. Ő pedig az volt aki nem tett semmit a kéréseimért, sokszor alapvető dolgok voltak ezek ,hanem inkább rendre megsértődött és folyton az volt a fejemhez vágva ,hogy nekem nem jó semmi. Amikor elegendő mennyiségű ilyen helyzet létrejött akkor jött a mosolyszünet, ezek után kikényszerítette belőlem azt hogy rákérdezzek hogy abbaakarja e hagyni vagy mi ez a pukkadás. Pár ilyen volt összesen ,de utána mindig visszataláltunk mindketten bocsanatot kertunk stb. De nekem et egy borzasztó stressz , ilyenkor kilókat fogyok, nem eszek nem iszok, hányingerem van, görcseim vannak, egyszóval az egészségemre káros. Most a minap egy ugyan ilyen helyzet lépett fel. Nem beszélünk ,de eljött az a pont hogy úgy érzem jobb lenne ha így maradna , borzasztóan fáj ez most és most is nagyon rosszul érzem magam ,fizikailag és lelkilek is. Viszont van rá esély hogy keresni fog, és tudom magamról hogyha keres akkor együtt is maradunk, a kérdésem az lenne hogy hogy tudnám megtartani ezt, hogy legyek határozott , hogy küzdjem le azt az énem aki a szép emlékekre gondol, és hogy ne menjek vissza ebbe az egészségtelen szituációba ,amiben igazából csak a magány, a kötődési kényszer ,és a figyelemhiány miatt voltam. Legrosszabb az egészbem hogy el tudta erni azt hogy en akkor is kedves legyek vele mikor o nagyon bunko és flegma. Most is megörülnék ha írna nekem , én is tudnék írni de egyellőre küzdök hogy ne. Az ész a szív ellen harcol nálam. Mi a véleményetek? (Nem gondolom hogy én tökéletes társ voltam, mindekettőnknek vannak hibái)