Nem értem magam. Miért nem tudok elszakadni tőle miközben úgy bánt velem mint egy kutyával?

Netről régóta ismerem a srácot és 3 hónapig voltunk együtt (távkapcsolat). Egyik pillanatban, álmomban sem kívánhatnék jobbat, annyira filmbe illő pillanataink voltak, másrészt nagyon erős bizalmi problémái is voltak. Emiatt sokat vádaskodott és már beteges módon nézegetett mindent. Mindig ott voltam neki, hogy megmagyarázzam a dolgokat, hogy ne kelljen aggódnia akárhányszor kutakodott, követőimet nézte vagy akár ha programot is terveztem...mindent is. Elintéztem, hogy 1 hónapot együtt is tudjunk élni, abban bízva, hogy az majd segít...de nem. Ugyanott voltunk mint ismerkedésünk elején. És kezdetektől fogva az időszakot veszekedések kísérték, ahol folyamatosan undorító, trágár szavakkal illetett. Folyamatosan mondta, hogy szeret, de konkrétan a kutyájának éreztem magam. Mindent is megadtam, elintéztem neki, azok ellenére hogy folyamatosan k*rvázott mellette maradtam, formáltam magam az ő igényeire és még ezek után is azt mondta, hogy nem teszek érte. Egyszerre éreztem magam a legszeretettebb embernek és a legmegalázottabbnak is. Végül én mondtam ki, hogy legyen vége, nagyon elfáradtam lelkileg. Tisztában vagyok mennyire egészségtelen volt az egész és nagyon mérgező. Tudom hülye vagyok, de mégis magamat sem értem miért hiányzik ennyire miközben kuncsorognom kellett néha a szeretetéért és miért lennék képes magamnak tovább ártani és mellette maradni. Tisztában vagyok vele, hoyg jobbat érdemlek, de csak arra tudok gondolni, hogy azt akarom, hogy Ő legyen az a "jobb".