Érdemes még vele lenni vagy el kéne gondolkoznom a szakításon?

A barátnőmet 8 hónapja ismerem és bő 6 hónapja vagyunk együtt. Az elején minden szép és jó volt. Minden második nap együtt voltunk, nagyon jól el voltunk. Egy nap, amikor a Margitszigeten sétáltunk, láttam, hogy valamiért szomorú és rossz kedve van (hirtelen változott). Megkérdeztem, hogy mi a baj, erre flegmán annyit mondott, hogy "SEMMI, hagyj békén!". Ezután nem engedte, hogy megfogjam a kezét, elég elutasító volt. 2-3x még megkérdeztem, hogy mi a baj, tudok-e segíteni, de a válasz ugyan az volt: "semmi, Hagyjál". Még aznap bocsánatot kért facebookon és mondta, hogy eszébe jutott a volt barátja és miatta lett rossz kedve, mert utálja. Többször előfordul ilyen hangulatváltozása.

Pár héttel később szintén a Margitszigeten sétáltunk, amikor figyelmeztettem valamire, hogy mire figyeljen állásinterjún. Ezt támadásnak vette, rögtön elkezdett duzzogni és nagyon visszautasító lett. El kezdte mondani, hogy elvettem a kedvét mindentől, attól a munkától is, meg hogy azt mondtam ezzel, hogy neki sosem sikerülhet. Leültünk egy padra, kérdezett valamit a volt bnőmről (már 5 éve nem is beszéltem vele, már szinte teljesen el is felejtettem), még kb 1-1,5 órát ültünk, bárhányszor közeledtem felé, visszautasított, szinte ellökött magától. Mondtam, hogy ennek így semmi értelme, menjünk haza. Én felszálltam a buszra, Ő meg nem. Egyik utas, aki ugyanott szállt fel, látta, hogy mi történt és mondta, hogy menjek a lány után, gyorsan le is szálltam. Egymás mellett sétáltunk, mondta, hogy menjek el és hagyjam békén. Másnap megint bocsánatot kért.

Egy ideig megint minden nagyon jó volt, nem volt veszekedés, hiszti, stb... Úgy látszott, hogy minden nagyon rendben van. Minden nagyon jól működött köztünk. Egyszer csak le kellett költözni az apjához, akit utál, mert alkoholista és paraszt (nem részletezném, hogy miért kellett leköltöznie). Mindennap mondogatta, hogy nagyon szar ott és nem érzi jól magát. Az elején feljárt még Pestre, én is jártam le hozzá, jól is éreztük magunkat. Kicsit éreztem, hogy távolságtartóbb lenne (ez a körülmények miatt érthető is, de van egy határ).

A barátnője rám írt, kérdezett valamit és én meg válaszoltam neki. Ezt persze a barátnőm is megtudta és követelte, hogy küldjem át neki a beszélgetést, mert állítólag túlságosan kedves voltam vele ( ez abban nyilvánult meg, hogy smilet :) használtam). Mondtam, hogy nem fogom átküldeni, de azt elmondtam, hogy miről volt szó, ez nem volt elég neki. Mondta, hogy jöjjek össze vele, ha már ennyire kedves vagyok vele. Szakítani akar, mondta, hogy hagyjam békén, megtiltja, hogy szeressem, azt akarta, hogy utáljam meg. Én meg mondtam neki, hogy ne csinálja ezt, gondolja meg nagyon szeretem, nem akarom elveszíteni... ez ment 2 órán keresztül, erre benyögi: "Megtiltom hogy szeress, nem akarom, hogy szeress. Csak viccből jöttem össze veled, mert még mindig a volt barátom érdekel, meg amúgy is közben volt más barátom is. Na most már utálj!!!" Megkérdetem, hogy miért csinálja ezt. Mondtam, hogy nagyon szeretem, nem akarom elveszíteni...

2-3 napig nem írt. Nagyon szenvedtem, hogy ez most mi is volt... Hihetetlen szar érzés volt. Aztán mondta, hogy ki akar békülni, nem gondolta komolyan az egészet. Találkoztunk. élőben teljesen úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna.

Pár nap múlva helyre állt minden és ismét minden jó volt.

Kért tőlem tanácsot, segítséget. Segítettem is neki és kiakadt, hogy ne szóljak bele a dolgaiba, ne okoskodjak és ne mondjak hülyeségeket. Este megint bocsánatot kért.

Megint minden rendben volt, máig... Azt mondta, hogy szakítani akar, legyünk csak barátok (na ez az igazi szíven döfés nekem), mert rossz hatással vagyok rá, miattam van minden, stb... Majd jöjjünk megint össze, ha már minden rendben van. Ebben természetesen nem voltam benne. Mondtam is neki, hogy nem tudnék csak simán a barátja lenni... Sikerült egy kicsit lenyugtatnom, de most nem beszél velem... mondta is, hogy jobb lenne, ha keresnék mást.

Szerintetek érdemes lenne elgondolkodni a szakításon? nagyon kötődök hozzá, nagyon szeretem. Nagyon nehezen tudnám elfelejteni és nagyon nehezen tudnám feldolgozni, pedig egyre többször érzem úgy, hogy jobb lenne szakítani.

Ő: 28, Én: 21