Normális, ha emiatt gondolkodok a megcsaláson is? Tapasztalatok? L

3 hónapja vagyunk együtt,ő akarta jobban a kapcsolatot,de belé szerettem közben tényleg. Viszont részéről nem látom ezt annyira..ha pl nem vagyunk együtt nem azt mondja,hogy hináyzom,hanem hogy jaj már úgy megszoktalak,nem hiányzol csak megszoktalak furcsa,hogy nem vagy itt. Ha együtt is vagyunk alig mutatja ki a szeretetét.Én pedig azon kapom magam folyamatosan,hogy vágyom rá,hogy csókolgatnám folyton,bele nézek a szemébe és ahh végem. De másrészről meg zavar nagyon,hogy úgy érzem ő nem szeret eléggé. Erről már beszéltem vele,mindent elmondtam többször is,hogy zavar,hogy nem ölel vagy csókol,hogy nem fejezi ki eléggé. Sokszor mondja neki idő kell és még több idő. Úgy érzem soha nem lehet az enyém igazán. Annyira zavar a dolog,hogy már azon gondolkodtam ha őt ennyire nem érdeklem akkor lehet jót tenne nekem,ha találkoznék mással is néha...akkor nem vágyódnék folyton a barátomra talán józanabb lennék. A barátom szerint én álomvilágban élek,mert szerintem akik tényleg szeretik egymást nem néznek meg másokat az utcán és nem vágyódnak mások után. Ő kijelntette,hogy el nem várhatom tőle ezt sem és ne éljek mesevilágban ő egy felnőtt férfi. Sokszor annyira nyers és realista úgy érzem engem gyilkol érzelmileg azzal,hogy ennyire rideg és ha látja rajtam hogy éppen bánt az,hogy rideg velem azonnal észreveszi és addig nem nyugszik amíg újra nem esek vissza az ő imádatába.

szakítani nem akarok vele ,de nem tudom hogyan érhetném el,hogy ő is szeressen?? Én tényleg megteszek érte kb mindent,nagyon jó vagyok hozzá . Nem mondom,hogy ő rossz lenne,de nem érzem a szeretetét és nagyon nyersen beszél velem. Ezért gondoltam arra nyitnom kellene mások felé..