Szerelem nélkül párkapcsolat?működhet?

Szerelem max tini korban előfeltétele a kapcsolatnak. Felnőttként már rájöhettél, hogy idő és energia kell ahhoz, hogy az érzelmek kialakuljanak.

MI a különbség? Az, hogy nem a külsejébe bolondulsz bele, hanem a minden napi apró figyelmességekbe, kedvességekbe.

Szóval, ha az a kérdés, hogy próbáld-e ki, igen, tegyed. Pár hónap után újraértékelheted a helyzetet, ha még mindig nem érzel semmit, akkor nincs értelme folytatni.

Még jobban is működhet. A szerelem a tinik és a korai 20asok kiváltsága, akiknek még nincsen tapasztalatuk. Persze vannak mázlisták, akik együtt maradnak az elsővel, de ez nagyon ritka.

Mire elég érett lenne az ember a szerelemhez, már nem tud úgy érezni. Szomorú, de a kapcsolat így is működhet jol, ha találsz egy amúgy rendes, megbízható embert.

Szerintem igen.

Pont arra jutottam, hogy a szerelem jó móka, de igazából semmire nem jó az esetek 98%-ában azon kívül, hogy érzelmileg iszonyat megterhelő (akkor is, ha csak jó van benne).

Hosszabb távon akkor tudnék jól működni, ha egy "legjobb barátommal" jönnék össze, akivel szexuálisan vonzódunk egymáshoz.

Emberfüggő: nálam nem működne. Én a korral pont azt tanultam meg, ha egy találkozás, egy napnyi együtt töltött idő, egy jó beszélgetés után nem mozdul meg valami, nem bolondulok a másikért, akkor veszett fejsze nyele az egész, soha nem is leszek képes rá. És bármennyire tudatosan is akarom, és próbálom, akkor sem fog tudni az a kapcsolat elmélyedni, nem fogok szexuálisan vonzódni a másikhoz. Azért vagyok ebben olyan rohadt biztos, mert sem tiniként, sem a korai húszas éveimben nem tudtam igazán szerelmes lenni. A két exemet nagyon szerettem emberként, valami vonzódásfélét is éreztem, hát megpróbáltuk, működtünk is nagyjából, de mindig volt egy hatalmas hiányérzetem. És bárhogy próbáltam ezt megbeszélni, megoldani, dolgozni rajta, sosem sikerült. Pedig de szentül meg voltam győződve róla, hogy meg lehet...

Aztán belém csapott a villám a semmiből, azt éreztem, hogy megtaláltam a másik felem. Már nem vagyok úgy rózsaszínködös szerelmes, de ez a kapcsolat sokkal mélyebb, mint az előzőek. Persze munka is van benne bőven, de én az előzőekbe sem tettem kevesebb energiát.

Én soha az életben nem adnám ennél lejjebb - de én, úgy tűnik, azon szerencsések köré tartozom, aki tényleg csak abba tud beleszeretni, akivel össze is illik. Valószínűleg más tapasztalatokkal másként állnék a témához. Talán ha én is mindig a rossz emberekbe szeretnék bele, más választ adnék.

Egyedül te lehetsz tisztában azzal, hogy te hogyan működsz, senki más sem, ezért csak te tudhatod, hogy működni fog-e a kapcsolat. És neked kell azt is tudnod, hogy te mire vágysz, mert nem mindegy, hogy inkább választanál valami stabil párkapcsolatot különösebb kockázat nélkül, ahol sosem lesz az a nagy szerelem, de legalább időben tudsz családot alapítani, vagy neked mindegy, hogy lesz-e gyerek vagy sem, és inkább vagy egyedül, minthogy párkapcsolati szinten megalkudj.