Mi volt a legnagyobb plátói szerelmed története? Bánod hogy nem volt kölcsönös?

Kölcsönös volt, de plátói maradt. ☺️

Érdekes történet.

16 voltam, a húgom 2, anyánk meg kitalálta, hogy legyünk egyszerre megkeresztelve, mert az ilyen szép. A mama beszélte rá. Ez vidéken nem olyan egyszerű, mivel mi amúgy nem is járunk templomba, és az ottani pap megtagadta.

Aput persze kemény fából faragták, megoldja, amit a mama szeretne. Talált a megyeszékhelyen egy frissen végzett papot, aki még lelkes, és miért ne. De nekem előtte hittanra kellett járni. Nyáron, heti kétszer. Eleinte rohadtul nem örültem. Amúgy is minek? Mindent elolvastam, ami a kezembe került, a Bibliát IS. Az lett a vége, hogy a fiatal, nagy barna szemű pap bácsival jókat beszélgettünk vallásról, mindenről, és megkedveltük egymást. Aztán mondta, hogy ebből baj lesz, mert ő ugye cölibátust fogadott. Megbeszélte apuval, hogy "átmentem", mehet a keresztelő.

Utolsó hittanórán tőle kaptam életem első csókját. Legyen mit meggyónni.

Többé nem is találkoztunk. De akkor én pár hónapig nagyon apáca akartam lenni.

Aztán jött a szeptember, és egy új fiú jött a gimibe.

Volt pár.

Gimiben sokáig tetszett egy lány. Ez nyílt titok volt, sokszor poénkodtunk is rajta, mindenki levágta. Na, végül a csaj lefeküdt egy olyan sráccal, aki csak meg akarta dugni.

Volt még egy részben plátói. Megismertem 20-as éveim végén egy lányt. Beleszerettem, mert nagyon passzoltunk. Azért mondanám plátóinak, mert időközben kiderült, hogy ő nem is olyan igazából... Szóval, mondhatni nem is az igazi személyiségébe szerettem bele, hanem abba, amit nagyon profin eljátszott.

Most meg a másik oldal a probléma: Egyszerűen se plátóian, se amúgy nem érzem, hogy szerelmes tudnék lenni.

Kölcsönös volt. Mindketten friss házasok voltunk. Úgy kerültünk közös részlegbe a munkahelyen. Imádtuk egymást de egyikünk sem mondta ki hogy szeretlek és testi kontaktus nem volt.

12 óra munkából 12 órát töltöttünk együtt, alig vártuk hogy ismét találkozhassunk. Ez ment egy évig. Egyikünk sem akarta borítani a hásasságát így amikor már nagyon forró lett köztünk a légkör átkértem magam másik részlegbe.

Azóta eltelt jópár év, jöttek a gyerekek. Mindketten elváltunk, de nincs értelme felmelegíteni mert a szerelem elmúlt.

Csak egy ilyen volt, majdnem egy évig szerelmes voltam az egyik osztálytársamba akivel amúgy barátok voltunk. Tudtam, hogy semmi esélyem nála, ezért egy idő után elfogadtam, elengedtem a dolgot és ismerkedni, randizni kezdtem. Össze is jöttem egy férfival, aki nagyon nagyon megfogott, hamar egymásba szerettünk, és 1,5 év után össze is házasodtunk:)

Határozottan Örülök, hogy így alakult.

Talán a véletlen műve, vagy a sors keze volt, nem tudom, de az a döntés amit akkor meghoztam, ami végül a férjemhez vezetett engem, megváltoztatta az életem, a lehető legjobb irányba. Már kezdetektől, mikor megismerkedtünk, járni kezdtünk, azt éreztem, hogy Ő az, aki az igazi nagy szerelem számomra❤️😊

Nekem már több nagy plátói szerelmem is volt, valam8ért mindig akkor szeretek bele valakibe, amikor éppen vagy pár hét után összejön valaki mással. Nagyon rossz érzés, hogy akiért én odàig vagyok, mással éli át azt, amit én szerettem volna vele.

Sajnos még csak hasonló emberekkel sem hozott össze a sors, mert teljesen odáig voltam a személyiségükért, meg persze külsőre is tetszettek nekem. (Bár vonzó személyiség nélkül nem szerettem volna belé senkibe) Jó lenne egyszer , ha összehozna egy hasonló emberrel a sors, de nincsen szerencsém a szerelemben.

Természetesen volt egy-két srác tinikoromban, akikért odavoltam, azonban ez nem mindig volt kölcsönös.

Na azokhoz képest a legutóbbi fájt a leginkább, mert ott már szex is volt... Totál belezúgtam az illetőbe, ő viszont nem tartott túl sokra, ki is jelentette, hogy tőlem szexnél többet nem szeretne. Mégis belementem, mert őrülten szerelmes voltam belé :') le sem merem írni, mennyi idős vagyok, és ilyesmi mégis megtörtént velem :') örültem volna természetesen, ha viszonozva lettek volna az érzéseim 😀

Tipikus eset, de tanultam belőle 😀