Kihasználni anyagilag, érzelmileg úgy, hogy szeret? Mit tegyek?

Van egy férfi, idősebb nálam jóval (ő 45, én 21 éves vagyok).

Érzelmileg elég erősen sérült, nagyon nehezen fejezi ki az érzéseit, saját elmondása szerint is a munkája, karrierje volt számára mindig a legfontosabb, az, hogy elismerjék, befolyása legyen. Ez nem azt jelenti, hogy sosem lett volna barátnője, de nem tervezett velük komolyan, neki sosem volt cél a családalapítás például.

Aztán jöttem én, és felfordítottam az életét, rutinját. Szexkapcsolatnak indult az egész, vagyis én már az elején megmondtam neki, hogy nem vágyom párkapcsolatra, komoly dolgokra.

Majd segített az egyetemmel kapcsolatos dolgaimmal, szakmai témákról is beszélgettünk elég sokat (azt tanulom, amit ő csinál). Valamint anyagilag is segít, nem keveset.

Szép és jó volt az elképzelésem, hogy én egy teljesen self made nő leszek, de diákmunkázni + nehezebb nappali szakon tanulni és még meg is élni egy normálisabb színvonalon nem volt könnyű (értsd: úsztam a munkában és az egyetemen is, kialvatlan voltam, de cserébe még a pénz sem vetett fel).

Most az ő lakásában élek egyedül, az autó, amit használok, tőle van. Ő fizeti a tandíjamat, meg úgy az egyetemmel kapcsolatban rengeteget segít.

Minden hónap elején ad X összeget, hogy legyen nálam pénz, de külön kifizeti a nagybevásárlásaimat itthonra is például, meg a különböző rendelgetéseket is. Ha utazunk, állja a részemet, de most pl. legjobb barátnőmmel voltam nyaralni, és mondta, hogy menjünk a jobb légitársasággal és a szebb hotelbe, állja nekünk azt.

Figyel rám, az igényeimre, a tenyerén hordoz. Nem tudok olyat kitalálni, amire nemet mondana, semmilyen témában.

Látom azt, hogy mennyivel könnyebb így az élet, hogy nem a küzdelemről, spórolásról szólnak a mindennapjaim. Valamint jól jön az is, hogy a szakmájában elismert, mindenkit ismer. Konkrétan egy többfordulós felvételi eljárást kerültem ki a gyakornoki helyemen azért, mert ő felvette a telefont és szólt az érdekemben...

Viszont tudom azt, hogy ez közöttünk átmeneti, valószínűleg 5-10 év múlva már nem leszünk így, együtt. Néha úgy érzem, hogy boldoguljak, ahogy tudok és más is ezt tenné. De máskor meg, mikor olyanokat mond, hogy neki én vagyok a családja, vagy mikor a szülinapjára csináltam neki tortát és mondta, hogy ő már vagy 20 éve nem kapott tortát senkitől, akkor kb. zokog a szívem és sajnálom.