Nem önmaga a párkapcsolatában. Hogyan mondjam ezt neki?

Szüleim nemrég váltak, és anyukám hamar keresett magának új párt. 2 éve együtt vanak de a rózsaszín köd ugyanolyan sűrű. Anya teljesen más ha vele van. Más a hangszíne, a nevetése olyan, mint amikor távoli ismerősökkel jópofizik. Egy nagyon határozott személyiség, de ha a párjával van, mindenről kikéri a véleményét, ( olyan dolgokban is, mint pl a főzés, amibe eddig soha nem fogadta el más tanácsát. főleg nem olyan dolgokkal kapcsolatban, amiket a főzés elején megtanult. Pl: szerinted megfordítsam már a húst? vajon elég meleg a sütő?) és ha valamiben nem értenek egyet mindig a párjának lesz igaza. a testtartása is megváltozik, és mindenre amit a párja mond úgy rácsodálkozik mintha szentírás lenne. ( ó nem is tudtam! milyen okosvagy) és folyamatosan simogatják, megérintik, jó hosszan mindenki előtt csókolgatják egymást, úgy hogy előtte mindig pont ő volt kiakadva azon ha egy pár nyilvánosan így viselkedik. Olyan dolgok érdeklik, amikre azelőtt ha mi kértük nem volt hajlandó nyitni, és magától nem is éredkelné. És velünk, a gyerekeivel sokkal ingerlékenyebben és ellentmondásosabban viselkedik mint azelőtt, egy apró veszekedés miatt képes elsírni magát.

Nem szeretném tönkre tenni a kapcsolatát mert magával a fickóval nincs baj, de valahogy jelezni akarom neki hogy itt így valami nincs rendben.De joga van boldognak lenni, és tudom, hogyha azt mondom neki hogy szerintem ő nem önmaga ebben a kapcsolatban, akkor onnantól minden közös élményüket megmérgezem azzal, hogy önmagát fogja vizsgálni és kételkedni az érzéseiben. Mit tegyek?